Szerintetek jogos/fair, hogy ilyen feltételt szabtam?

A párommal nem régóta vagyunk együtt (pár hónap). A korábbi kapcsolataimban éveken át óvszert használtam, nekem ez bevált, számomra kényelmes, ha valami baj lett volna, azt azonnal, 100%-ra tudom, emiatt tartottam ki emellett.

A párom gyűlöli az óvszert. Nem allergiás rá, csak kényelmetlennek tartja, nem is tud benne elmenni. Persze, szerinte így is jó a szex, de messze nem olyan jó, mint nélküle. Megbeszéltük, hogy konzultálok a nőgyógyászommal és áttérünk valami másra. Vagy gyűrűre vagy tablettára. Mivel soha nem volt dolgom hormonális fogamzásgátlóval és mivel nagyon sokat foglalkozom az alakommal (rengeteg edzés, diéta), félek tőle, hogy bezavar, hogy meghízok, hogy nem tudom annyira "számon tartani", ha valami baj történik, csak mikor már teherbe estem... Persze, ez ritka, de kicsit tartok tőle, főleg, hogy van két fogamzásgátlós barátnőm is, akik most álltak le 3-4 év után és nagyon sok negatív mellékhatást tapasztaltak. De gondoltam, egy próbát megér, hátha azon szerencsések közé tartozom a ciklusomhoz és az étrendemhez hasonlóan, akiknél minden tankönyvi példa szerint működik és nem a szerencsétlenkedők meg az önszivatók táborát erősítem.

Igen ám, de ezt akkor is magam felé elég kockázatosnak tartom. És ha azt nem is várnám el, hogy a párom a tenyerén hordozzon emiatt, több tiszteletet igen. Szóval úgy gondoltam, addig nem vagyok hajlandó kiváltani egyik vackot sem és elkezdeni (ha egyáltalán szabad szednem a doki véleménye alapján), amíg a párom nem adja meg a kellő tiszteletet. Eddig is nagyon aranyos velem az esetek többségében, de vannak neki nagyon paraszt/flegma beszólásai néha. Rá is szólok ilyenkor, bár nyilván ezek nem olyanok, amik miatt ott akarnám hagyni, ez apróság, amiről azért le akarnám szoktatni. Szerintetek mennyire fair vele szemben, ha azt mondom, hogy addig nem vagyok hajlandó kitenni ennek magamat, amíg nem szokik le erről?

Ilyenekre gondolok, hogy pl. anyáskodásból szólok neki valami miatt, erre flegmán visszaszól, hogy ne mondd meg, mit csináljak (és ezt humorosnak tartja), meg néha úgy beszél velem, mintha valami haverja lennék (nem ez a kedves, figyelmes, hanem "csá" meg "aludjál már" meg "menj már innen"... Elég ritkán fordul elő, de egyáltalán nem tartom poénosnak, vele ellentétben. De ezt leszámítva nagyon kedves tud lenni, általában becézget, mindig meglep valamivel, általában ő az, aki szól akár egy nap elteltével is, hogy hiányzom neki és menjek át hozzá, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy egy bunkó paraszttal vagyok. De azért ráférne a nevelés.

Nem akarok hárpia lenni, aki mindenen megsértődik, meg értem a tréfát is, de szerintem kicsit visszavehetne és ezt jó apropónak tartottam erre.

Ti mit gondoltok?