Van olyan pár akik sehova nem járnak, semmilyen programot nem csinálnak együtt? Meddig bírtátok?

Beleuntam!!! 6 éve vagyunk együtt és lehetetlen vele közös programra elmenni. Beérném egy esti fagyizással is már annyira semmi életem nincs. 3 évig nem zavart mert voltak barátnőim,suliba jártam, volt társaságom, programom, de nem vele akkor sem. A barátnőimnek amióta gyerekeik vannak nyilván elkoptak mellőlem. 3 éve teljesen egyedül vagyok. Reggel munka aztán haza. Ennyi az "életem". Neki Nem időhöz és helyhez kötött munkája van. Akkor és oda megy ahova akar. De mindig azzal takarózik hogy "sok a munka", meg legyek türelmes mert nem lesz ez így mindig. Este 10 mire haza mászik sehova nem megyünk. Itt vagyok 23 évesen és egy nyugdíjjas öregasszonynak érzem magam.... Bár mamám mindig csavarog a barátnőivel. Szégyen. Ugyehogy ez nem normális?!?! De nem én nagyítom fel valóban sehova nem megyünk mondom még egy esti fagyi sem fér bele az életébe. Hagyom ott a pitsába ez nem élet. Pénzemet is elszedi mert neki bevan fektetve és ugye ahoz nem lehet nyúlni így ha kp kell akkor én adok. Eddig úgy voltam hogy közös jövőre gyűjtünk amihez nyilván én is hozzá járulok, egy pár vagyunk stb. De semmink nincs nem tudunk előre haladni mert az anyjáékat is mi (igen mi mert az én pénzem szedi el) tartjuk (nem lakunk együtt én itthon a szüleimmel meg ő is a szüleivel). Facebookom sem lehetett mert hisztizett miatta. Fa szom csinálok egy facebookot és kezdek magamnak új életet. Bocsi a hisztiért csak ugye nincs kivel megosszam. Elb asztam 6 évet a legszebb éveimből.