Barátnőm 8 hónapos terhes és semmit nem akar már most akkor mi van?

Azért fordulnék ide mert kíváncsi lennék mások véleményére is mert nem a szüleim / "barátaim" nak nem akarok beszélni ezekről. Barátnőm 8 hónapos terhes. Mellesleg 17 éves.3x voltunk vetetni de mikor oda került a sor hogy ő bemegy akkor az ajtóba sírva jött oda hozzám hogy ő meg akarja tartani. Miko 3. ra ment fel akkor már nagyon kivolt és mondtam neki hogy akkor tartsuk meg és majd alakulni fog a kis picivel a dolog valhogy. Az elején igen csak megijjedtem a dologtól hogy apa leszek és eléggé magamba fordultam hogy mennyi felelősség egyedüli kereső leszek hogyan is fogom fent tartani a kis családom és a többi és a többi. Teljesen magamba zuhantam hogy egy darabig semmihez nem volt életkedvem. Eleinte a kommunikációnk nagyon megromlott a gyerkőc miatt de idővel ahogy nőtt a hasa úgy kezdtem megbarátkozni hogy apa leszek és már örültem neki, illetve már alig vártam és most is várom hogy végre megszülethessen. Sikerült normális fizető állás találni persze segítséggel, végre albérletet is ami elég jó lenne hármónknak, és még pénzünk is maradt volna spórólni. De barátnőm ahogy közeledett a szülés fele egyre jobban nem akarja/akarta a babát. Nap mint nap azt hajtogatta hogy ő nem akar gyereket, túl fiatal, egyedül akar lenni, bulizni akar fesztiválozni, és hogy neki teljesen nem kell a gyerek. Azt is elképzelte ha megszül akkor örökbe adja a kicsit. Mindenki mellette állt és örült az unokának. Az édesanyja is támogat minket/őt a gyerekkel kapcsolatba az apja is, mindent megvettünk a kicsinek már megvan mindene 1-2 apró dolog hiányzik. És ott tart hogy minden babadolgot el akar adni, hogy a szülést kifizesse és hogy a kicsit oda tudja adni valami családnak. Ezzel kapcsolatba keresett is fel már embereket, körbekérdezett gondolom árvaházféleségeket. Terhesen eljárt találkozgatni amíg én dolgoztam mit sem tudva, és mikor kiakadt akkor szólta el magát de nem tudom elhinni ezt a dolgot hogy megcsalt volna. Eleinte táv kapcsolat volt az egész hétvégén találkoztunk, ő kollégista volt egyrészt azért is. Később oda költöztem hozzá mert felajánlotta. Az ok hogy miért küldött haza mert 3-5 hónap közt volt néhányszor hogy "ránéztem valakire". A legviccesebb az hogy a barátnőm nyomoztatott valami hekker faszival tehát mindent tudott. Mikor össze jöttem vele ugye nem az volt a cél hogy megfektessem. Tetszett és hát vártam rá. Mondtam is neki ha készen vagy rá akkor adj visszajelzést mert ugye be-be próbálkoztam de nem erőltettem a dolgot. Az idő alatt vagy 3-4x volt olyan hogy itthon "maszturbáltam" pornóra. Eltelt kb 1 év és pár hónap és akkor volt az első komoly vitánk hogy ő tudott mindent rólam mit csináltam meg "nézelődtem". Semmi titkom nem volt előtte. De valahogy mindig tudtunk beszélni és velem maradt de szerinte nem volt köztünk kommunikáció. Tudom zavarosan írom le a dolgokat de így jutnak az eszembe a dolgok sajnos az idegtől. Fogalmam sincs mit csináljak most beszélni se akar velem, én vagyok most a legszarabb ember a világon hogy szánalmas ember vagyok hogy maszturbáltam és hogy az úton " mindenkit megnézek persze". És hogy a gyerekének ilyen szánalmas apja lesz, És ha mondom hogy milyen emberek vannak ugye akkor én "ne ugassak neki" én nem tudom hogy milyen a többi férfi nálam jobbat találna csak, hogy jobban megbecsülné mint én. Ennyi jutott hirtelen eszembe tudom hogy zavaros az egész mégegyszer de muszáj kiadnom magamból valahogy ha már nem tudom senkivel megbeszélni a dolgot