Valaki akinek mentális beteg a párja?

Nálunk én vagyok a mentális beteg. Depresszió, pánikbetegség, Borderline. A terápiák segítségével utóbbi már szinte teljesen eltűnt a viselkedésemből, inkább csak érzelmi vonalon mutatkoznak néha szélsőségek.

A kérdésedre válaszolva: nagyon-nagyon fontos, hogy a beteg fél kezeltesse magát, legyen betegségtudata és tudjon segítséget kérni, mert enélkül esélytelen a stabil kapcsolat. Még így sem lesz könnyű, nagyon sok erő, kitartás és szeretet kell hozzá.

Mi négy és fél éve vagyunk együtt, az első kb. két év nagyon durva volt, csodálom a páromat, amiért így kitartott mellettem. Azóta sokat javult az állapotom, és nagyon jól érezzük magunkat együtt.

Itt is én vagyok a beteg.

Azt tudom mondani, hogy addig durva egy mentális betegség, amíg nem kezelik megfelelően - addig viszont nagyon.

Az ő részéről fontos, hogy eljárjon terápiára, és ha írtak neki gyógyszert, akkor azt lelkiismeretesen szedje.

A te részedről fontos, hogy ismerd a betegségét, és ha rossz időszakát éli, akkor ne önts még olajat a tűzre.

16 évig együtt éltem egy nővel. Az utolsó 7 évben depressziós volt és ebből 4 évig bipoláris.

Nekem maga volt a pokol. A mániás periódusban nem lehetett vele bírni, verte a pénzt, pasizott, elköltözött majd vissza, olyan dolgai voltam ami normális embert teljesen kikészít.

Én voltam a hülye mert kértem hogy szedje a gyógyszereit, ő és a barátai az okosok mert ők azt állították hogy nem beteg.

Elváltunk.

A heyzete ez után sem változott csak még rosszabb lett. Öngyilkosság lett a vége.

Szóval: ha még nem alakult ki köztetek erős kötődés akkor menekülj.

Ha nagyon szereted akkor észnél légy, olcass sokat erről a betegségről és légy lapcsolatban a psziciáterével.

Írhatsz.

N