Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a baj?
2 éve vagyok együtt a párommal(23/L vagyok),eleinte minden jól ment,viszont én elég heves természetű vagyok és ami szerintem rossz, hogy ha valami probléma van akkor nem kiabálok,viszont felháborodva mondom a magamét,aztán bezárkózom.Nem vagyok egy nyitott személyiség,még ennyi idő után sem,elég sok csalódás ért már barátok és párkapcsolatok témában is. Egyből nem tudom elmondani senkinek sem a problémám,időre és magányra van szükségem hogy magamban megemészthessem a dolgokat. Utána beszélhetünk.
A párom nyitottabb,szeret,viszont ő mindent egyből meg akar beszélni.Sokszor a szememre veti hogy nekem egyedüllét kell ilyenkor,ő meg nem akar magamra hagyni.
Mindig is zárkózott voltam,ebben nőttem fel.
Kérdésem pedig az lenne hogy másnál is van ilyen,nagy baj e hogy ilyen vagyok,illetve lenne valami tanács hogyan "változzak meg"?
Mondd meg neki, hogy amikor te magadba zárkózol, az nem ellene szól, hanem egyszerűen ilyen vagy. Ha szeret, meg fogja érteni, és fog neked időt hagyni, hogy feldolgozd a dolgokat.
Te pedig próbálj rövidíteni az időn, amit ilyenkor magadba zárkózva töltesz, nem mindegy, hogy 2 napig vagy csak 2 percig nem szólsz hozzá.
Az a baj, amilyen vagy, de nem úgy, ahogy gondolod. Az nem gond, ha valaki zárkózott és magában akarja feldolgozni a dolgokat. A gond az, ha ezt nem tudja kezelni valaki.
Bizonyos dolgokat én is magamban dolgozok fel. Mégsem állok neki heveskedni, nem vagyok látványosan letört és nem zárkózom el ilyenkor a barátnőmtől. Egyszerűen közlöm, hogy most van valami gond és elintézem egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!