Őnzö vagyok ha nem akarom látogatni folyton a kórházban lévő barátomat?

A barátom kórházban van két hete lassan (szív műtéte volt,mert nem jó a bal kamra stb) Mindennap megyek hozzà látogatóba. Munka után azonnal megyek hozzá. Semmit nem csinálok,azonnal a kocsimba ülök és úton vagyok hozzà. Végig vele vagyok,mire hazaérek este van. Tényleg amióta bennt van a kórházban róla szól minden. Nem zavar(na) nem volt probléma. Nagyon aggódtam érte, de most màr minden rendben van és jól érzi magát. Viszont tudom ez hihetetlennek hangzik,de nagyon elfáradtam már. Reggel korán kelek dolgozom 4-ig. Utána a páromhoz megyek nála vagyok 2 órát. Akkor beszélgetünk, szerencsére nem unatkozunk,de akkor is elfáradok a nap végére. Csak ezután indulok haza kocsival ami 1 óra. És akkor eszek,fürdök,pakolászok,mosogatok,főzök. Ott vannak a kutyáink,a macskák, a tengeri malacok akiket megkell etetni. A kutyusokat sétáltatni,levinni pisilni stb. Tanulnom is kell most lesznek majd megint vizsgáim. Nem tudok egy betűt sem és emiatt már nagyon gyomorgörcsöm van. Szóltam a barátomnak,hogy lehet nem jövök el mindennap hanem mondjuk csak heti 2x és telefonálunk is persze,de nekem tanulnom kell stb. Mindent részletesen elmondtam neki. Nem hibáztatom őt semmiért. Csak egyszerűen elfáradtam és nincs időm semmire se így. A barátaimmal sem tudtam lenni. Az apukám 6napot volt itthon MO-n. De nem sikerült vele találkoznom,visszament külföldre. És már 3 éve nem láttam személyesen. Mindig úgy volt,hogy na akkor majd megyek,és az nap nem látogatom meg a barátomat,de folyamatosan valami erősebb ok jött,hogy miért a párommal maradjak. Nekem kellett elintéznem egy csomó papírmunkát. Az eredményeiért is én futkároztam 4napig. A gyógyszereket kilellett váltanom,sőt még egy barátjának is én segítettem,mert ő nem tudott. Nem akarok belemenni részletekbe. A barátom kicsit sem volt megértő. Azt mondta nem vagyok mellette a nehéz időkben,meg hogy én unom őt, titkolok valamit,megcsalom (kérdezte) ne jöjjek a kifogásokkal stb. Elegem lett ebből. Hiába köszönte meg a dolgokat ha utána nekem esik,mert én őt le@@@@om. Veszekedtünk és tegnapelőtt voltam nála utoljára. Hívtam őt,de kinyom!!!!!!!!!!! Bemenni nem mentem be hozzá. Ha nem veszi fel akkor gondolom látni sem akarna engem. Nos én lehet bántó voltam,de nem akartam neki fájdalmat okozni. Ekkorát hibáztam? Vagy most akkor ne csináljak semmit kitudja meddig amíg ő kórházban lesz? A belemet kiteszem érte és nagyon szívesen,de nincs másra időm "miatta" és nem is érdekelte csak magával foglalkozott és hogy én hazudok stb. Ti mit gondoltok erről? Tényleg én vagyok az önző?

N/23 F/33

(Szülei csak az elején látogatták,barátai meg egyszer egyszer 20-25percre benéztek)