Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék ebben a helyzetben?
19/F 17/L
Barátnőmmel majdnem egy éve együtt vagyunk, az első 2/3 részében minden tökéletesen ment. Aztán belekényelmesedtünk a kapcsolatba.
Ő is egyre inkább többet barátnőzött, jött ment mindenfelé, én pedig mindig gyanakodtam, hogy valami más fiú lehet a dologban, mert egyre kevesebbet is szexeltünk pl.
Egy hónapja kiderült, hogy a legjobb fiú haverja ráhajtott, akitől egyébként én mindig óvtam, és mondtam, hogy szerintem van közöttük valami, de mindig mondta, hogy csak haverja, meg amúgy is leszarja.
Kb 3 hete beleolvastam a beszélgetéseikbe, és ment a szivezgetés, titokban találkozgatás a hátammögött.
Barátnőmmel tudattam, hogy láttam amit láttam, és mivel ott voltam nála, közöltem, hogy most jöttem utoljára, és lelépek.
( Hozzá kell tenni, bizonyítottan fontosak vagyunk egymás számára, családnak bemutatott, mindent megtesz, mindenhova hív magával, amikor teheti és van időnk úgy, akkor egész napot ott töltöm és ott is alszom, tehát a szerelmünk elég erős, mindent tudunk a másikról és ha fél napot nem beszélünk akkor is hiányzik a másik azonnal, és már hív is vagy én őt )
Visszakanyarodva a témához, mondtam neki, hogy csalódtam benne a srác miatt, mert nekem a kapcsolatunk elejétől azt mondta, hogy leszarja, és csak egy haver, de konkrétan a hátammögött találkozgatott vele.
Mint utólag kiderült 50 ember megkérdezésével, minden üzenet végigolvasásával, hogy tényleg nem volt közöttük semmi, csak gyerekkoruk óta haverok, és mivel én féltettem a sráctól, ezért inkább nem szólt ha összefutottak a városban 1-2 órára, hogy ne érezzem magam szarul miatta.
A srác való igaz ráhajtott a barátnőmre, de kivülálló nagyon jó ismerősöm alátámasztotta szemtanuként, hogy a barátnőm mindenki előtt visszautasította.
Na mindegy, ezt lezártuk. Szar kedvem is volt, sok is a munka, egyre kevesebb volt az időnk egymásra, lehangoltan is dumálgattunk, már 3 hete nem is feküdtünk le egymással.
Aztán multhéten rámírt, hogy mostanában nem vagyok valami túl kedves hozzá, majd este menjek hozzá és beszéljük meg.
Ráförmedtem, csunyán nem beszéltem vele, de elég indulatosan.
Szóval na, mondhatjuk, hogy szerettük a másikat nagyon, még így is, de elhidegültünk, pedig tényleg, a szó szoros értelemben minden összeköt minket, és az elmúlt hónapokban minden szálat a jövő felé közösen szőttünk.
Megbeszéltük, csütörtök reggel elviszem suliba, és szombaton beszélünk legközelebb.
Szombat reggel írtam neki, hogy nem birom tovább, szeretem és érdekel mi van vele. Mondta, hogy o sem nagyon birja már és ő is szeret, de meg nem tudja mi legyen kettőnkkel, mert neki fájó volt ez az elmúlt 1-2 hét, hogy ilyen fura és lehangolt voltam hozzá.
Mondtam, hogy akkor 1 hét gondolkodási idő, én is összeszedem magam addig, és akkor MOST hét szombaton beszélünk, de mondta hogy ő ezt nem fogja kibirni és könyörgött hogy néha adjak jelet mi van velem. Rendben.
Eljött a tegnap délután, eddig bírtam a szünetet, írtam neki, hogy mire jutott az egésszel?
Mondta, hogy most elmegy különórára, ha hazajön elmondja.
Nem vártam meg, rózsával csokival elémentem nagy boldogan, ő pedig elsírta magát, és mondta, hogyha kettőnket nézne szem előtt most, akkor együtt maradnánk, és tudja, hogy megbánja, de nem mehet így tovább mert neki ez az elmúlt egy-két hét rengeteg fájdalmat okoztam a bizalmatlanságommal és a kételyeimmel felé.
Sírva kérte. Hogy öleljem meg. Én meg bolintottam némán, hogy nem. Beültem az autóba és elhajtottam.
Ott állt, sírt és nézett.
Visszafordultam, kiszálltam és 2-3 percig el sem engedtük egymást sírva.
Kérte, hogy beszéljünk mindig, mert ő tudni akarja mi van velem, és belehal ha nem lát többé.
Közöltem vele, hogy most látott utoljára, és elmentem.
Este mikor hazaértem, a barátnőjével beszéltem, hogy hiába tűnik úgy, hogy most nem szeret, már egy hete sír, hogy muszáj lesz lépnie mert az elmúlt hetekben csak a lejtőn mentünk le.
Itthon lenyugodtam, és írtam a barátnőmnek, hogy sajnálom amilyen voltam, csak nem erre készültem fel, szeretem őt, és vissza akarom kapni.
Annyit írt vissza, ő is szeret, de ha így viselkedek csak egyre jobban kiölöm belőle.
Barátnője írt, hogy most nagyon sír a lány, adjak neki időt, egy ideig most hagyjam.
Ma éjszaka írtam a barátnőmnek, hogy tudom, hogy szeret, és felvázoltam neki, tudom milyen voltam vele és min változtatnék, ha szép óvatosan újra megpróbálnánk együtt, és sajnálom ha megint írtam neki, de szeretem és nem birom a tétlen várakozást.
Ezt elolvasta 2 órája, azóta nem írt.
Biztosan szeret még, a szívünk lelkünk beletettük ebbe a kapcsolatba. Kérdés, hogy most mit tegyek?
Adjak neki időt és várjam amíg megkeres? Mi van ha már többé nem fog keresni?
Tanácstalan vagyok, de úgy gondolom soha nem kiabáltam vele, vertem át, és nem hazudtam neki. Hatalmasat nem hibáztam, szimplán kicsit elhidegültünk az apró nézeteltérések miatt.
Szeretnék egy őszinte véleményt valakitől, hátha lenne itt olyan, aki jártas az ilyesmiben és a megoldásban.
válasza:sorry, nincs türelmem végigolvasni.
miért kell regényt írni?
válasza:Jesszusom, ezt a nagy katyvaszt, de legalább normálisan tagolva írtad, ez már egy jó pont:D
Kicsit zavaros a történet és túlbonyolítod, túlbonyolítjátok. Teljesen mindegy, hogy a barátnőd mit mond, az számít, hogy mit tesz. Nem akar veled lenni, a többi sajnos lényegtelen. Ha annyira szeretne, akkor az elmúlt szar 1-2 hét miatt nem szakítana. Ez csak kifogás, de annak jó. Egyszerű a dolog: szakított veled, nem szeretne veled lenni, sajnos ennyi.
Ő kérte tegnap, hogy találkozzunk még és beszéljünk, szinte könyörgött, hogy nem birná ki nélkülem, de ha az agyára hallgat akkor most az a legjobb ha nem vagyunk együtt.
Ezt nem értem, hogyha szeret és látni akar és várja, hogy mindennap beszéljünk, akkor miért szakított?
Van ilyen, hogy csak összejött neki sokminden egyszerre, bebolondult és most így látta jónak, aztán meggondolja magát?
Azt mondtam, akkor keressen ha hiányzom neki és ad új esélyt kettőnknek, különben soha többet, és arra is mondta, hogy ezt nem fogja kibírni.
Barátnője szerint most hagyjam, kis idő és rájön, hogy rosszul dontott.
A barátnőm szobájában is minden hozzám köti, még a fal szinét is együtt választottuk, így csak remélem, hogy magányosabb otthonülősebb napjain legyűri azt a hatalmas női büszkeséget és felhív.. ha már egyszer könyörgött, hogy ezután is beszéljünk mert belehal ha nem tud rólam innentől.
válasza:Bocsi, de szerintem túl sokat drámázol. Ez színtiszta játszmázás, hogy lelépsz, aztán figyeled a reakcióit, visszafordulj-e. Meg a többedjére hagyod ott úgy, hogy soha többet nem látsz.
Ez kicsit ilyen szappanoperás dramaqueen életérzés, nem kell ennyire teátrálisnak lenni, mert ez nem segít, hanem ront a helyzeten.
Adj neki időt, írj neki egy hét múlva, hogy hiányzik, szereted, vagy amit akarsz, de ne kérd számon, hogy gondolkodott e és mit akar. Oké, hogy írtál neki éjszaka, de azt is támadóan tetted, fenyegetve őt, hogy te biza nem fogsz tétlenül várakozni. Ez nem jó.
Nyilván nem kell hónapokig várnod, hogy keres vagy nem keres, lehet rá emlékeztetni, hogy te még vagy és hiányolod, de ne támadólag tett ezt.
válasza:"Ő kérte tegnap, hogy találkozzunk még és beszéljünk, szinte könyörgött, hogy nem birná ki nélkülem, de ha az agyára hallgat akkor most az a legjobb ha nem vagyunk együtt."
Persze, hogy könyörgött, mert nem tudja még ő sem megkülönböztetni a megszokásból való ragaszkodást a valós szerelemtől. Gyerek még, nincs tisztában az érzelmeivel.
"Ezt nem értem, hogyha szeret és látni akar és várja, hogy mindennap beszéljünk, akkor miért szakított?"
De érted te, csak nem akarod belátni, mert fájna: mégsem szeret annyira, hogy veled akarjon maradni. 17 éves, ebben a korban naponta változik a tinik érzelme, ne alapozd rá a jövődet, semmi értelme. Annyira még sem szeret, hogy veled maradjon, különben nem szakított volna.
"Van ilyen, hogy csak összejött neki sokminden egyszerre, bebolondult és most így látta jónak, aztán meggondolja magát?"
Igen, van ilyen, de ez nem normális és erre nem is lehet egy normális kapcsolatot alapozni. Ki tudja mikor kattan be megint, én a helyedben keresnék egy érzelmileg stabil lányt.
"A barátnőm szobájában is minden hozzám köti, még a fal szinét is együtt választottuk, így csak remélem, hogy magányosabb otthonülősebb napjain legyűri azt a hatalmas női büszkeséget és felhív.. ha már egyszer könyörgött, hogy ezután is beszéljünk mert belehal ha nem tud rólam innentől."
Dehogy hal bele. Azért érzi így, mert még kislány, és ragaszkodik hozzád. A ragaszkodást ne keverd a szerelemmel. Nem bír tőled elszakadni, nem tudja kezelni a helyzetet, de nem szerelmes már beléd.
Összefoglalva: engedd elmenni és keress egy másik lányt. Tudom, nem fogod megfogadni a tanácsom, hisz szerelmesen az ember vak és süket is egyben, azonban idővel te is rájössz, hogy igazam volt. Megéltem már pár dolgot, csalódtam is sokat, tudom miről beszélek:)
válasza:Először: 1 év után hidegültetek el egymástól. Ez kb olyan rövid idő... Ha így történt nem tettétek bele mindeneteket a kapcsolatba.
Másodszor: nem működik a szexualitás
Harmadszor: féltékenykedő vagy. Emiatt egyszer ki is dobtad és a végén ki is derült,hogy te vagy aki rosszul hitte. Kvázi ok nélkül bántottad.
Negyedszer: játszmázol. Számon kéred és otthagyod. Ha valami neked nem tetszik akkor lelépsz. Nem erről szól egy kapcsolat.
Utolsóként: most a lány barátnőjét kérdezgeted mit csinálj a SAJÁT kapcsolatoddal. Tudom 19 èv nem nagy idő,de önálló agyhoz elégnek kell lennie.
Összesítve ennek az egésznek semmi értelme. Hagyd békén azt a lányt. Hiaba áradozol,hogy ti mennyire szeretitek egymást. Ez semmit sem ér ahhoz képest amennyi dolgot tönkre tettetek egymásban és a kapcsolatban.
válasza: válasza:Te mennyire tuldramatizalod ezt! Igy viselkedni mennyire ... oh... igen... en is voltam 19 eves... Tyüha! Na, inkabb nem itelkezek.
Ettöl függetlenül baratkozz meg a lehetöseggel, hogy nem vele fogod leelni az eletedet. Persze nem is kizart, de azert nem valoszinü.
Most pedig a jatek: Ha tudtara adod, hogy mindig elerhetö vagy es kajtatsz utana, besokall. Gondolkodni akar... es azt is, hogy hianyozz neki. Add meg neki ezt az erzest. Mond el neki, hogy fontos neked, de te is ugy latod, hogy nem jo iranyba halad a kapcsolat. Neked is le kell nyugodnod es szeretned, hogy 1-2 hetig (bird ki te ket hetig, de ne mondj fix datumot!) ne beszeljetek/irjatok/erintkezzetek. Persze, ha elet-halal kerdese van, amit csak te oldhatsz meg, akkor tovabba is szamithat rad, de biztosan talal a környezeteben is segitseget.
Hidd el, ha meg kötödik hozzad, akkor ezutan ez csak meg jobban erösödik. Azert is, mert tiszteletben tartod a maganszferajat is es azert is, mert bebizonyitod, hogy megvagy nelküle is. Nem kell csapongva bulizni haverokkal, de kicsit szedd rendbe magad. Kirandulj, olvass, sportolj, erezd jol magad! Es egy kis tavolsagbol tekints ara, hogy min kell/tudsz valtoztatni, hogy ujra boldogok legyetek, különben fel ev mulva ugyanott tartotok, mint most!
Ha most cseszteted, besokall töled es az agyara mesz, barmennyire is szeretett. Legyen benned meltosag. Azt se felejtsd el, hogy attol, hogy nem törtent intimitas, meg okot adott bizalmatlansagra es egy bizonyos szinten akkor is atvert es nem volt öszinte. A helyes az lett volna, hogy elmondja neked, hogy talalkozik a haverjaval, akiröl tudja, hogy fel herejet sajatkezüleg kivenne, ha eselyt kapna nala, de ö baratkent tekint ra es ennek ellenere szeretne vele talalkozni, neked pedig nincs okod feltekenykedesre (vagy felajanlja, hogy elmenj te is). Persze, mindketten felelösök vagytok a helyzetert, a kapcsolat ellaposodasaert, te pedig beleneztel szemelyes üzeneteibe... de akkor se te legyel az, aki kuszva könyörög, hogy ne hagyjon el!
19 evesen nagyon hasonlo helyzetben voltam. Aztan idövel ugy kezdtem kezelni a kapcsolataimat, hogy nagyon is ereztettem a lanyokkal, hogy mennyire szeretem öket es megörizni a kapcsolatban az izgalmat es szenvedelyt a harmonia mellett, de ugyanakkor nem vagyok hajlando lemondani a szemelyes szabadsagomrol es minden lanynak egyertelmüen tudtara adtam, hogy ha ugy erzi, problema/hiany van, mondja el. Ha pedig boldogtalan es mar nem lat remenyt kettönkre (es en ezt nem vennem eszre magamtol) akkor ne rabolja tovabb kettönk idejet es keresse mashol a boldogsagat. Eredmeny: többe sosem kellett ujabb esellyert könyörögnöm! Söt, inkabb forditva.
Kicsit összevagyok zavarodva ez biztos, és lehet az a kép ami a fejemben létezik rólunk azt a valóságot nem teljesen takarja be.
Viszont, egyetlen egyszer nem szakítottam vele, tehát ilyen kapcsolat közbeni drámák nem voltak, nyilván rosszul esett, hogy a haverjával akit egyébként elmondása szerint utál, egymásnak küldözgetnek szinte erotikus képeket magukról, szivezgetnek, és a hátammögött kamu indokkal kettesben találkozgatnak.
Lényegében szarul esett, sokszor felhoztam, nem támadás jelleggel, csak voltak olyan helyzetek amikor egy egy beszélgetés során szóba került, és valahogy mindig ettől hidegültünk el egymástól, és mondtunk olyanokat egymásnak ami szarul esett a másiknak.
Mindenképpen hagyok most neki időt, szar ez a várakozás, és ha lenne 3 kívánságom egyet biztosan arra használnék fel, hogy megtudjam mennyit kell várni és érdemes e várnom.
A szexszel nem volt baj, mindig nagyon jó volt és ő többször akarta mint én valaha is, minden megvolt ami kell, szimplán ezek a kis nézeteltérések ahhoz vezettek, hogy nem volt kedvünk dugogatni minden nap, csak együtt ettünk ittunk, fürödtünk és összebújva elaludtunk. Még 2 hete akkor is sírt amikor nem bújtam hozzá az ágyban, hanem másik oldalamra fordúlva aludtam el.
Szerintem még mindig szerelmes, nem sírna azóta sem, ha csak egy szimpla kis barátja lennék akivel csak úgy együtt volt és vége.
Azért beszélek róla ennyire részletesen, hogy ne maradjon ki egy olyan szál sem ami miatt változhatna a kép a kapcsolatról.
Az tuti hülyeség volt, hogy még éjszaka megkerestem és fűt fát ígértem, csak annyit remélek, hogy egy kis időn belül megkeres, és szép lassan tisztalappal folytathatjuk azt, amit 1 hónapja abbahagytunk, elfelejtve ezt az egész vitás kis időszakot.
Talán azért szakított, mert sok volt neki, hogy mindig bántjuk egymást, de én meg a kis időkéréseit sosem tartottam tiszteletben, csak letámadtam, hogy na szeretsz, vagy sem?
Nem tudom.. nem elfelejteni akarom, hanem megoldani, és megoldást keresek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!