Mit tegyek ha nem tartja magát hozzám méltónak és a kinézete miatt sincs megelégedve magával? Ezért is szakított.

Azért abban igaza van, hogy a világ már nagyon erre halad, hogy a külső minden.

Szerintem úgy érzi, hogy te vágysz egy jobb férfira, viszont a bűntudat miatt te nem akarsz szakítani, mert félted, hogy egyedül marad, ezért megteszi ő. Ha valóban nem ürügy.

Hát ez mély önbizalomhiány...

Egyébként én is hasonlóképp vagyok a barátommal, mint te. Engem sokan tartanak "jó csajnak" valamiért, és a saját haveri körében is kapott 1-2x olyan megjegyzéseket, hogy a saját szintjénél bőven jobbat talált, meg hasonlók.. Nem értem amúgy.

Szerencsére ő neki bár ezek mondta, hogy nem esnek jól, de esze ágába sincs szakítani. - Egyébként hülye is lenne.

Viszont olyat már olvastam, hogy ha ennyire nagy "különbségek" mutatkoznak úgymond a külsőben, az hajlamos a kis önbizalomhiányű embereknél tovább romboni a saját önbizalmát, hogy ő nem elég jó.

Én akkor is hülyeségnek tartom, ha emiatt képes szakítani, valahol akkor ő is annyira felszínes, mint a többi ember, csak a másik vége felöl közelíti meg ezt.. Mivel nem azt nézi és nem becsüli meg azt, hogy te ott vagy neki és tényleg szereted. A megfelelési kényszere fontosabb. De ez az én véleményem.

# 4-es vagyok

Na, akkor hamar kiderült, hogy nem is erről van szó. CSak ez egy kézzel fogható dolog, amit fel lehet hozni okként, de valójában nem ez a valódi ok. Hanem valami, amit nem tudtatok kezelni. ( Gyakori ez egyébként, ilyen az emberi természet

Nem mindent olvastam el.

Pukizz előtte, hagyd meg a borostád, ne nyomj ki egy pattanást, csináljatok olyat, ahol kiderül a gyenge oldalad. Mondjuk honfoglalózzatok egyet, vagy sportoljatok, vagy amiben béna vagy. Biztos van ilyen oldalad, mutasd meg neki indirekt, és nevess vele a bénázásodon.

Rólam is gyakran gondolnak ilyesmit, pedig nálam jobban nem szorong senki.. aztán mikor rájönnek x hónap után, hogy nem tudom hol van Örményország vagy a sírás határára kerülök stresszhelyzetben, el is múlik a lelkesedésük.

Egyébként, aki igazán szeretett, az sosem emelt ilyen magaslatokba. Akik igen, azok elképzeltek valamilyennek.. nem engem szerettek, hanem azt, amilyennek látni akartak.

Aki valóban szeretett, az tudta, hogy milyen helyzetekben vagyok nyomi. Sosem emelt maga fölé, egy szinten voltunk.

Szerintem a srác még egy nagy gyerek lélekben, nem szeretett téged, hanem rajongott érted, mint egy hírességért, akit idealizált, és nem tudta feldolgozni, hogy elérte az álomképet. Ne sajnáld..

Ha mégis vissza akarod kapni, avasd be indirekt módon a hibáidba.

# 7 kommentedre:

Akkor kérlek, ezúttal olvasd el újra a kommentemet, de úgy, hogy nincs benne személyeskedés.

Ugyanis nem volt! És valóban kár lenne átmnenned abba, meg a szövegértelmezéssel jönni.

Bemásolhatom a kérdésedet újra, de nem fogom.

Mondom, próbáld meg kivenni a vélt szeméyleskedést, uyganis csak tudom, hogy nem abból írtam.. Ráadásul nem értelek, mert gyakorlatilag te is írtad msot is, hogy nem írtam hülyeséget, így van. Akkor, mi volt a baj?....

EGyébként meg hadd tegyem hozzá, ha már "szövegértelemzés", hogy pont a lényeget nem tudjuk, lehet sejtelmesen fogalmazni, meg valamiylen "külső körülményekkel" jönni, aztán emellé hosszan ecsetelni, hogy amúgy pluszban súlyos komplexusa van mellékesen.

Bocs, ha ebből nem jön le kb senkinek itt, mire is keresed a választ. ( NEm erre, csak fél odlalon keresztül ezt ecsetelted azért)..

De, hogy válaszoljak is ismét, a komplexusain te nem igen tudsz segíteni, ha ez a kérdésed, pláne, ha már különmentetek ( emiatt IS). Pszichológus esetleg. De leginkább saját magának kell helyretennie a dolgokat, nyilván..

A külső körülmény megint csak rajtad kívül áll( a külső körülményt sem tudod kezelni, ha az külső körülmény, érted uygye most már, miért írtam így..