Állandóan telefonozik. Normális ez?

Hogy lehet rávenni egy 18 éves lányt, hogy legalább akkor ne telefonozzon, amikor együtt vagyunk? Állandóan a bugyuta snapchat, meg instagram storykat bűvöli. Többször mondta már, hogy függő. Megbeszéltük, hogy akkor nem telefonozunk egymás mellett(én kibírom, nem érdekel engem senki más szara, amit instagramra töltött fel), nekem a barátnőm a mindenem. Ahogy találkozunk nekem telefon off.. de neki egyszerűen nem megy. Haladunk, mert régebben konkrétan szerintem a kezéhez nőtt. Mostanra már visszább vett, de nekem még mindig zavaró. És amikor elkezdek én is telefonozni,hogy észrevegye magát, mi a válasz? Te is nyomkodod a telefont. De ennyire nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy ÉN direkt csinálom.

Szeretem meg minden. Próbálom neki mondani, hogy ezeknek nincs értelme, annak van értelme, hogy együtt vagyunk, szeretjük egymást. Hol érdekel minket más élete? Mondja, hogy igen, igazam van... Mondom neki, hogy nézzünk filmet, ő nem szeret filmezni, mondom játsszunk valamit(playstation pl.), ő nem játszik. Minden csak az átkozott telefonról szól. Nekem meg a szívem szakad meg. Amúgy minden más jó köztünk, szexuálisan, és párkapcsolatban is. De úgy érzem, hogy ez a telefonozás megmérgezi teljesen a kapcsolatunkat. Amikor otthon van náluk, akkor is egész nap vagy a telefont nyomja vagy alszik. Ha meg nálam, akkor mi a francnak kell folytatnia? Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ennyire fontos ez neki. Ha meg választás elé állítom, hogy most vagy telefon vagy én, akkor én vagyok a gyerekes( ja kösz, 26 évesen gyerekes vagyok, ő 18 évesen akkor ilyen felfogással mi?).

Én 18 évesen nem telefonoztam, talán nagyon még internetünk sem volt. Most meg a mai fiatalok mindegyike ezt csinálja. Egyszerűen annyira kiábrándító.

Jár(t) valaki hasonló cipőben? Mit tanácsol?