Együtt maradhattunk volna?

Kb. szóról szóra ugyanezek a gondolatok vannak a fejemben nekem is, annyi különbséggel, hogy itt "ő" az én, "én" pedig ő és több mint 2 éve vége van. Ez van, tenni úgysem nagyon tudsz mást.

Exem szavait tudom idézni amiket nem egész 4 órával ezelőtt írt nekem.

"De igen de igazabol nem tudok mit kezdeni vele es nem is kulonosebben erdekel".

Ez van, ennyi.

Neked 1 éve,Jaguárnak meg 2?

Mi a fas*ért gyötritek magatokat a multon? Ez már elmult!

Talán meg is érteném a kérdést,ha max 1-2hónapja történt volna,de igy lényegét veszti.

Én abban hiszek, hogy okkal történt a szakítás. Ami eddig probléma volt, a későbbiekben is ugyanúgy kiütközne, hiszen az alaptermészetét az ember nem tudja megváltoztatni, vagy csak egy ideig, nem pedig örökre.

Mivel írod, hogy egy éve vége, ez már több mint valószínű, hogy csak neked okoz ilyen kétségeket, érzéseket, és a volt barátod már továbblépett.

Arra kellene koncentrálnod, hogy elfelejtsd, és ne a jóra gondolj csak vele kapcsolatban, hanem racionálisan átgondold a kapcsolatotok során fellépő problémákat, és azok okait is. Ne pedig arra, hogy mi lett volna, ha máshogyan viselkedtek. Engedd el, mert így magadtól veszed el a lehetőséget a továbblépésre, és hogy megismerhess valakit, akivel boldogabb lehetsz. Ugyanez igaz Jaguarra is.

1 éve? 1 évvel szakítás után jöttem össze a párommal, akivel akkor már féléve ismerkedtem...

Tovább kéne lépni és nem sajnáltatni magadat.