Megütött a barátom, én túlléptem, ő nem. Mi legyen?

Igazából azt az egy maflást leszámítva nem ismerek nála jobb embert, nagyon gondoskodó és nagyon szeret, nem kívánhatnék nála jobbat. Minden rendben volt 2 hónappal ezelőttig. Akkor nagyon összevesztünk, lényegtelen, hogy min, lekevert egy taslit. Ő is kiakadt ezen, én is. Reggel mikor felkelt, én már összepakoltam. Megkérdeztem, szeretne e mondani valamit. Annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, nagyon rosszul érzi magát, nem szerette volna, hogy így legyen vége és sok boldogságot kívánt. Akkor meg kicsit kiakadtam, hogy nem küzd értem, hogy nem marasztal.

Erre azt mondta, szerinte akkor van értelme küzdeni, ha valami hiányzott és nem működött, amit meg lehet javítani. A romantika, pl. Akkor lehet igérgetni, hogy minden más lesz, rózsákkal meg szerelmes levelekkel bombázni a csajt. Nálunk minden működött. Időgépet nem tud csinálni, máshogyan pedig ezt nem lehet helyrehozni. Egy többet nem pofozlak meg pedig nagyon gyenge szöveg lenne. Ő tényleg nagyon aranyos, és szeretjük egymást és soha nem tudna bántani józanul. Aznap este botrányosan részeg volt. Ő amúgy nem ilyen. Aztán végülis az lett a vége, hogy megígérte, hogy soha nem iszik pár sörnél vagy pár deci bornál többet, és akkor nem lesz ilyen. Én tényleg túltettem magam, de ő egyszerűen nem tud magának megbocsátani. Eddig akárhányszor rám nézett, mindig elmosolyodott, hogy milyen szép vagyok. Most meg akárhányszor rám néz elszomorodik, mert megütött. Konkrétan azóta nem volt hajlandó lefeküdni velem, mert hogy ő nem tud....hogyan oldjuk ezt meg?