A párom el akar hagyni a mentális betegségeim miatt. Hogy akadályozzam meg?

"A mélyre betáplált, sulykolt betegségtudat pedig nem engedi őket kimászni a gödörből."

De. Ugyanis csak az gyógyulhat meg, aki beismeri, hogy baj van. Hidd el, hogy sokkal rosszabb, amikor a mentális betegnek nincs betegségtudata, mert akkor csak köti az ebet a karóhoz, hogy ő ilyen, és nincs semmi baja, és sosem fog pszichiáterhez fordulni.

Amúgy meg ha el akar hagyni, lelke rajtad. Drágalátos exem engem is azért hagyott ott végül, mert a kelleténél jobban kiborultam és féltékeny voltam. (Van ismert mentális problémám.) A jó pillanatok miatt végül megpróbálta magát visszasírni, de akkor már nekem nem kellett, mert mégiscsak akkor hagyott sz*rban, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a szeretetére. Azóta összejöttem már mással, már több, mint 2 éve együtt vagyunk, és a személyiségzavarom ellenére sem jön elő az a durva féltékenység, mint exemnél. Persze, mert ő nagyon sokat tett érte, hogy féltékeny legyek - szerintem azt, amit csinált, egy úgymond normális ember sem nézte volna jó szemmel, bár tény, hogy az öngyilkossági gondolatokig nem mindenki jutott volna el.

Vannak nehézségek, de mégis boldog vagyok a párommal.

Amúgy mizu veled, milyen kezeléseken veszel részt? Terápia, gyógyszer?

22/N

Ha el akar hagyni a betegséged miatt, akkor hadd menjen. Ahogyan más is írta, ez veled jár, sajnos ez is a te részed. Nekem is bipoláris zavarom van, meg is mondtam a páromnak, mikor még csak ismerkedtünk, barátok voltunk, hogy ez van, ezekkel a tünetekkel jár, de szedek gyógyszert, járok kezelésre, viszont nem kiszámítható. Teljesen megértettem volna, ha ő elhagy ezek után, de nem tette, azóta is együtt vagyunk.

Mit jelent az, hogy nem teszel semmit érte? Kezeled, csak

nem látszik az eredmény, vagy csak úgy vagy? Igen, gyógyszerrel is lehet rosszul járni, de van megoldás, ami segíthet.

Amikor rád jön egy ilyen roham akkor megbántod őt. Értéd? Bántod. Bántalmazod. Ez akkor is így van, ha te is szenvedsz közben. Ezt tudatosítd magadban, ha kell mantrázd: nem bántom meg a páromat, nem bántom meg a páromat. Ne mondd ki rögtön, amit gondolsz, kicsit fogd vissza. Gondolj erre úgy, mint egy edzésre, ahol minden héten egy kicsit több fekvőtámaszt csinálsz.

Kilences válaszolóval nagyon egyetértek. Nálunk én vagyok a "problémás", kb ugyanazok a paramétereim, mint neked, és esküszöm, hogy koncentrálással nagyon sokat lehet javítani magadon. Amikor nekem is van egy bepöccenésem már egész jól tudom irányítani magam és nem mondom ki azokat a dolgokat, mint régebben. A rossz gondolatok továbbra is ott vannak a fejemben, de vissza tudom fogni magam a vita hevében. Amikor elmúlik a "roham" akkor nagyon büszke vagyok magamra, hogy nem súlyosbítottam a helyzetet.

Nekem azért sikerül ezt megcsinálni, mert amúgy elég logikus és kritikus a gondolkodásom és utólag mindig belátom, ha rosszul csináltam valamit. Ezért tudok tanulni, fejlődni, mert mindig kiértékelem az eseményeket. Szerencsére a párom extrém türelmes, mindig megbocsát és sosem veti a szememre, hogy még nem értem el a célt, hanem örül, hogy a startvonaltól már milyen messze jutottam. Én is igyekszem ezzel motiválni magam.

Te hogy értékeled utólag a történteket? Nekem azért megy ez "könnyen", mert ha elmúlt ez a felfokozott állapot, akkor már butaságnak, nevetségesnek, részben alaptalannak találom a hisztimet, egyszerűen már nem fontos, el tudom engedni. Te hogy viszonyulsz ezekhez, amikor épp normális vagy?

Ilyeneket meg ne mondj, hogy össze se kellett volna jönnötök. Ne temesd még az egészet. Tudom, hogy a te helyzetedben ez a legeslegnehezebb, mert egy utolsó kis nyominak érzed magad, de tényleg próbáld meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Ha átérzed az ő küzdelmeit, azt a rengeteg erőfeszítést, amit érted tesz akkor hálát fogsz érezni és ez motiválni fog abban, hogy váltott, mert te is a legjobbat szeretnéd neki. Ne add fel. :)

A depresszió ellen meg nagyon jó segítséget tud nyújtani egy merev napi rutin. Legyenek bejáratott szokásaid, amiket minden nap ugyanakkor csinálsz. Ez keretet és sikerélményt is ad és nagyobb lendülettel veted bele magad a nagyobb horderejű dolgokba.