Hogy hogy nem lehet dönteni? Beleőrülök!

A megbeszélés azt jelenti, hogy megoldottátok.

Tanuld meg a szavak jelentését.

..ah sejtettem, ti veszekedtek, nem vitáztok.

Tanuljatok meg kommunikálni.

Szerelmedre, higy haragudhatsz? Ha szerinted tudatosan akar neked rosszaz, miért akarsz vele lelkileg és fizikailag egyesülni?

Ha egyértelmű, hogy nem akar tudatosan bántani, hisz akit szeretünk, annak jót vágyunk, miért viselkedtek úgy, mint akiknek ez nem egyértelmű.

Megoldás, hogy realizáljátok ezt, majd e tudatállapotot gyakoroljátok beszélgetés közben. Folyamatosan sugározzátok a szereteteteket, megértéseteket egymás felé.

Csupán minden elme nagyon más, de ti jót akartok egymásnak.

Meg lehet kérdezni, hogy mi a probléma?

Próbáljátok meg HIGGADTAN megbeszélni, és kompromisszumot kötni. Ha nem tudtok mindketten engedni kicsit, hogy a másiknak is jó legyen, akkor hiába a szerelem meg a jó szex, nem illetek össze, nem működik a kapcsolat, nem szeretitek eléggé a másikat ahhoz, hogy kompromisszumot kössetek.

Voltam hasonló helyzetben. Annyit tudok mondani, hogy azonnal lépj ki. Minél tovább benne maradsz, annál nagyobb sebeket szerzel. Itt már rég elromlottak a dolgok, csak a ragaszkodás, a függés beszél belőled. Lehet, hogy szereted valamennyire és vágysz rá, de te is tudod, hogy nincs értelme. Neked nem ő kell. Maga a szerelem, a szex, a vágy, a kapcsolat hiányzik. Amit vele már nem fogsz tudni teljességben megélni a negatív és fájdalmas élmények miatt. Az agy nem felejt, nem felejtünk, főleg nem rossz dolgokat, és mindig eszedbe fog jutni, mindig problémaforrás lesz. Szerinted egymásnak valóak vagytok? Persze mindenhol előfordul egy kis összekapás, hogy megbántjátok a másikat, de ha már ilyen mértékben harag van benned, akkor ne nagyon reménykedj. Biztos vagyok benne, hogy tudod te mindenezt, mégis megerősítésre vársz, bizonytalan vagy és félsz. De mitől? Az egyedüllétől? Hogy elveszíted, ami nem is volt a tiéd? Tudom, hogy nehéz kilépni az állandóságból és a megszokásból. Döntsd el mit akarsz, mert ahogy látom, magad sem tudod, csak azt érzed, hogy mi lesz ennek a végkimenetele. Jól érzed. Kérdés, hogy mennyi ideig maradsz benne?

Anno, mikor én voltam ebben, senki sem adott nekem normális tanácsot vagy építő jellegű válaszokat, de ha előbb tudtam volna, mennyi szenvedéstől menthettem volna meg magam..... és végül az a sok elpazarolt idő... Csak ebbe gondolj bele. Rabolod saját magadtól az időt, ami olyan értékes és napról napra csak fogy. Miért nem boldogságban és hozzád megfelelő emberrel akarsz élni? Nem beszélve a lelki terheltségről, mire kihevered egy rossz kapcsolat vagy egy rossz döntés fájdalmait. Lassan 1 éve történt, már jól vagyok, de még mindig nem vagyok 100%-os. :) A feldolgozási idő is csak kitolódik, ha sokáig húzod. Ne a másikat nézd, hanem saját magadat. Mi lenne most a legjobb számodra? Tényleg a ma esti szex? Nem kellene inkább egy kiadósat beszélgetni? Tudom, most azt gondolod, hogy már megint? Igen, már megint! Nagyon fontos, hogy kibeszéld magadból a problémákat, elsősorban magadban rendezd le, de a pároddal teljesítsd be. Nincs annál rosszabb, mikor a sok kimondatlan dolog miatt rohadt sok idő alatt tudsz csak továbblépni... Úgyhogy azt tanácsolom, hogy nyugodj meg, kérdezd meg magadtól, hogy mit akarsz valójában, mire vágysz, és a legfontosabb: mi lenne számodra a legideálisabb választas. Este találkozz a pároddal, beszéljétek át, ha kell, de igazából nem is nagyon van mit beszélni, mert a sebed és a haragod nem fog elmúlni... A kapcsolat jövőjét rendezzétek el egymás között. Ha belemész a szexbe, azzal semmi sem lesz jobb, csak rosszabb.

Na jó, azért szerintem azt nem kellene így kijelenteni, hogy hagyd ott, mivel nem látunk bele a kapcsolatba, nem tudjuk mi a vita tárgya, nem tudjuk mennyire rossz a helyzet, stb. De szerintem ez csak átmeneti. Nem vagyok annak a híve, hogy ha valami gubanc van, akkor dobjuk el a másikat, majd jön más. Inkább meg kellene oldani, sokat beszélgetni, közös programokat csinálni, stb. Azt hiszitek, hogy mással jobb lesz? Mással nem lesznek viták? Persze lehet, hogy valami végleg elromlik és helyrehozhatatlan, de ezt mi ennyiből itt nem tudjuk megállapítani, ezért nem is kellene arra buzdítani a másikat, hogy lépjen ki.

Kérdező, az én kapcsolatomban is éreztem így sokszor. Vannak hullámvölgyek, de ahogy te is, én is azt éreztem olyankor, hogy iszonyúan hiányzik, és nem tudom mi lenne nélküle, akármennyire is feszült időszak volt. Szerintem amíg így érzel, nincs komoly gond.

Off:

4-es, nem értem, mi a baj az első hozzászólással. Nekem teljesen átjött, amit írt. Sőt, az eddigi leghasznosíthatóbb válasz idáig, amit Red Vixen adott.

Osztom az ő válaszát.

Off vége.

Ha újra és újra előjön egy probléma, akkor nem lett kellőképpen megbeszélve. Ha szeretünk valakit, úgy igazán, eszünkbe sem jut az, hogy duzzogjunk, jelenlétében folyamatos haragot/dühöt tápláljunk iránta.

A szex semmit nem old meg. Tűzoltás, semmi más. Az egymás iránt táplált vegyes, kétségbeesett érzések megmaradnak - így a probléma is.

Miért bántjátok egymást, ha a szeretet kölcsönös?