Ha rá gondolok, akkor nem akarok szakítani, ha a problémáinkra, akkor jobb lenne egyedül. Most akkor mit kéne tennem, miért van ez?

Én elég racionális embernek tartom magam, elég rideg de jószívű és jó szándékú.

Nálam is ez volt a helyzet, de én szakítás mellett döntöttem és szerintem jól.

Nem akartam megbántani, sem hogy szenvedjen viszont ez ezzel jár. Általában a másik fél érdekeit helyeztem az enyémek elé amit igen kevés esetben (közel 0) viszonzott. Apróságokat kértem, de arra sem volt hajlandó. Számára felhőtlen kapcsolat volt, számomra pedig borús, így szakítottam.

Nem bántam meg, főleg hogy kevés esetben tudott úgy viselkedni legalább mint egy jó baráttal a ,,párt" már meg sem említem.

Szakíts, mert csak gyülemleni fog benned és apránként fog felőrölni.

Elején szar lesz, de majd az idő segít:)

Közzel egy évig párom anno Afganisztánban állomásozott. Nagyon nehéz volt, nem tudtuk hogy milyen lesz, hogy ilyen távol vagyunk egymástól. Ezt is kibírtuk, ebből derült ki, hogy meg tudjuk-e oldani a gondokat. Ez jó volt, hogy megtudjuk milyen erős a kapcsolatunk.

Meg jell tenni mindent, hogy a problémáitok megoldódjanak! Ha sikerül, akkor biztosan tudod h ő az igazi. Ha nem sikerül megoldani, akkor legrosszabb esetben ennyi...

Szakítani a legegyszerűbb, még akkor is ha az sem könnyű. Sokkal nehezebb küzdeni, kockáztatni, motiválni magad, hogy egy kapcsolat megmaradjon, fejlődjön. A fejlődés nehéz, és lehet hogy hiábavaló minden belefektetett energia, mert mégsem lesz jó! De küzdelem és kitartás nélkül mi ér valamit? Abból mit leírtál azt hiszem h szereted, tegyetek meg mindent, sőt még annál is többet, hogy működjön!

Elmeséled h ponzosan mi a gond köztetek?

Itt egy kérdés, van benne valami. Sokan túl könnyen veszik itt a kapcsolatokat. Csak ha valaki rávilágít, akkor jönnek rá az emberek!

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Kifejezetten ajánlanám a #12-es választ.

Mindig lehet megoldás!! 🙂