Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még esély rá, hogy ezt a kapcsolatot megmentsem?
Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom, mit tegyek. Egyik percben még azon gondolkozom, hogy hogyan szakítsak vele (leforgatom a jelenetet a fejemben), a másik percben pedig már azon bőgök, hogy mennyire szeretem őt, és nem lennék képes nélküle élni.
3 éve vagyunk együtt távkapcsolatban, amivel soha nem volt gond. A probléma az, hogy úgy beszél velem sokszor, mint egy dedóssal, vagy egy hülyével. Neki tényleg átlagon felüli módon vág az esze, és ha valami neki egyértelmű, de valaki másképp csinálja, akkor rögtön lenézően közli ezt az illetővel, néha a családjával is, de én ezt nem bírom elviselni. Nem arról van szó, hogy hülye lennék, Ő az aki "túl" okos...tényleg úgy vág az esze, mint a borotva, és nem csak szerintem, ő viszont úgy gondolja, hogy az a természetes, ahogyan ő csinálja a dolgokat, és nem érti, hogy a körülötte élők miért nem úgy cselekszenek. A másik, hogy olyan poénjai vannak, amik engem megaláznak. A múltkor már a nővére is beszólt neki, hogy hogy beszél velem, tegnap pedig elmentünk iszogatni a haverokkal, és az egyik barátja közölte vele az orrom előtt, hogy tulajdonképpen örülhet neki, hogy én még hozzászólok, de erre nem mondott semmit.
Próbáltam vele beszélni nagyon sokszor, de szerinte csak hisztizek, és a családja pedig minden hülyeségben mellém áll, mindig ellene vannak, és ezért az Ő szavuk nem számít. Meg különben is, amit a nővére mondott, azt ironikusan mondta, szóval igazából nekem szólt be a lány nem neki. (Megkérdeztem a nővérét, és ki volt akadva, mert igenis az öccsét szidta le, nem engem...)
A múltkor olvastam Csernus egyik könyvében, hogy a kapcsolatok több mint fele azért végződik válással, mert az emberek manapság lusták érte küzdeni, és túl büszkék belátni, hogy vannak olyan problémák, amik igenis megoldhatóak lennének, ha félretennék az egót.
Vajon ez is egy ilyen probléma? Mire gondolhatott Csernus?
Kérlek segítsetek, mert nagyon szeretem Őt, és Ő is szeret engem, mert egyik pillanatban ilyen, amilyennek leírtam, de a másik pillanatban elhalmoz a szeretetével, és el lehet olvadni tőle...nagyon figyelmes, és gondoskodó!!! Mit tegyek? Hogyan menthetném meg a dolgot?
válasza:De jókor írtad ki a kérdést. Mi is 3 éve vagyunk együtt, csak nálunk az általad leírt tulajdonságok keverednek. Én vagyok sokszor "lenéző", viszont én is függök tőle jobban (képtelen vagyok egyedül lenni). Csernus könyvébe én csak beleolvastam, de ne az legyen a mérvadó! Pár napja mi is sokadszorra összezördültünk (párom kevés dologért állt ki, de most valami nagyon fontos volt neki, részben az én káromra, ebből lett a vita). Elég csúnyán elküldtem, de pár nap után rettenetesen hiányzik, és én még mindig azt vallom, ha szeretitek egymást kár szakítani!! Esetemben, ma én engedtem... de szent a béke. Tényleg kompromisszumok, és tenni kell mindenért. Ti esetetekben, ha valamiben tényleg biztos vagy, akkor állj ki magadért!! Ne hagyd, hogy lehülyézzen! Nehéz okosabb emberrel az tény, de ebből még előnyöd is lehet.
Sok sikert!! Kitartást, és boldogságot! :)
24/N
válasza: válasza: válasza:Én az utolsóval értek egyet.Ezt a kapcsolatot kicsit pihentetni kéne,és a párodnak be kéne látnia,hogy semmi jóra nem vezet,ha folyton nagyképű,okoskodó stílusban társalog Veled.Vagy felismeri,hogy változtatnia kell,vagy nem.Ha nem,akkor talán jobb is külön.Hiszen Te szenvedsz az ő túl okos,túl ügyes természete,modora,stílusa miatt.S ha már egy párkapcsolatban szenvedsz valamitől,ami a másik hibája,és a másik ezen nem hajlandó minimum csiszolni,akkor nincs értelme az egésznek.
Egyébként tudom,miről beszélsz.Az ilyen emberek hosszú távon rendkívül kiállhatatlanok,és nehéz velük kibírni,keveseknek sikerül.Azt javaslom,ha úgy érzed,Téged megterhel,hogy a párod effajta viselkedését elviseld és toleráld hosszú távon,akkor lépj ki.Hidd el,ez idővel csak rosszabbodhat,főleg,ha még akkor is másokat hülyéz le,mikor már egy csomó ember ugyanúgy vélekedik Róla a környezetéből...
válasza:Akkor már csak azt akarom kérdezni, hogy tételezzük fel, hogy megszokom a dolgot. A környezet mit fog gondolni rólam? Mert én úgy érzem, van rá esély, hogy megszokjam és elnéző legyek, de akkor megalkuvónak, megalázkodónak érezném magam. Olyannak, amilyennek mindig is a nővéremet tartottam, amiért elviseli, hogy a férje durván megalázza mások előtt (a kettő persze összehasonlíthatatlan, az én párom meg sem közelíti a sógorom bunkóságait...mindig ez vígasztal). Vannak azok a nők, akiket megvernek, vagy megaláznak, és mégsem lépnek ki a kapcsolatból...rájuk mondjuk, hogy hülyék, de nekik biztos szükségük van erre az alsóbbrendűségi érzésre. Gondolom tudjátok, miről beszélek. Tudom, hogy a párom nem ver meg, és nem aláz meg olyan szinten, mint ahogy ezeket a nőket szokták (pl. azzal viccelődik, hogy az utcán meglát egy lányt és elkezdi, hogy az milyen jó nő, szívesen lefeküdne vele...de nem mondana pl. ilyet a főztömre: Mi ez a sz@r amit elém raktál...)
Mégis attól félek, hogy valamilyen szinten - ha csak felszínesen is - olyanná válnék, mint ezek a nők, és ettől rettegek. Nem csak a társadalom megítélése miatt, hanem főleg saját magam megítélése miatt.
Ti mit gondolnátok egy ilyen nőről, aki ezt a szintű problémát megszokja? Egyáltalán lehetséges megszokni? Tudom, mindenkinek vannak hülyeségei, és ha szeretjük az illetőt, azokkal együtt kell elfogani őt...de ez beleesik még az elfogadható kategóriába?
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat!
válasza: válasza:Ez elviselhetetlen! Nem tudom, mit tegyek :( Szeretem, de közben azt érzem, hogy nem illünk össze. Nem vagyok neki elég. Még azt sem szereti, ahogy öltözködöm...bár ebben inkább azt kéne látnom, hogy Ő ennek ellenére is szeret engem, hisz sose teszi szóvá. Egyszer megmondta, de azt is, hogy ez őt nem érdekli.
Amúgy gondolkodtam a napokban, és rájöttem, hogy azóta lett igazán ilyen, mióta elkezdett dolgozni azon a helyen, ahol most van. Eléggé stresszes a meló, és mégcsak nem is fizetik meg rendesen, és látom, hogy ez teljesen felőrli. Megfogadta, hogy félévkor ha nem kap prémiumot, vagy fizetésemelést, akkor felmond (és teljesen igaza is van.) De akkor meg attól félek, hogy a pénz és a munka hiánya miatt lesz ingerült...
Beszéltem vele tegnapelőtt még egyszer, és a szokásos választ kaptam, de azóta sokkal normálisabb. Csak nem tudom, hogy ez meddig fog tartani.
Azt hiszem, megvárom, amíg felmond, vagy javul a helyzete és annak függvényében döntöm el, hogy mi legyen.
A másik meg, hogy a szüleink nagyon összebarátkoztak, és mindketten szeretjük a másik szüleit. Ez már nem csak őrá terjed ki, hanem egy nagy családra. Ha vele szakítok, a családjával is szakítanom kell, és ezt sem szeretném. :S
Köszönöm a segítségeteket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!