Mernél gyereket vállalni valakivel, akibe nem vagy szerelmes?

Persze, nem a rózsaszín ködbe kell gyereket vállalni, de nem is érzelemmentesen. Én úgy gondolom, nagyon beteg a társadalmunk, a sok több évszázados rossz minta miatt. Az emberek nem tudják, hogyan mutassák ki jól az érzéseiket, ehhez pedig első számú felelős a család. Nem mindegy, milyen közegben nősz fel. Később persze tapasztalhatsz a családodtól eltérő mintát is, de amiben felnőttél, az nagyon erős, ezért nem mindegy, milyen.

Ismertem alkoholista szülők gyerekeit, anyai nagyszüleim közvetlen szomszédságában élt a család abban a faluban, a gyerekekkel jóban voltam, de csak a két házat elválasztó kerítésnél tudtunk beszélgetni és "játszani". Rengeteget hallottam, hogy ordibálnak a gyerekekkel és ütik őket a szüleik. Borzalmas gyerekkoruk volt.

Az én szüleim nem alkoholisták, és a maguk módján jól összepasszolnak, az érzelmek terén viszont nekik is vannak problémáik, és tudom is, miért, ezt hozták otthonról, és bár próbáltak változtatni, mert sikerült viszonylag fiatalon kiszakadniuk, nem sikerült tökéletesre. Emiatt tesómnak és nekem is akadnak gondjaink az érzelmeink megfelelő kimutatásában, és abban, hogyan nyissunk mások felé. De mivel a szüleink törekedtek arra, hogy változtassanak az ő gyerekkorukhoz képest, és valahogy jobbat tudjanak biztosítani nekünk, ezért nem állunk olyan rosszul, mint ők.

Akadnak itt olyanok, akiknek az a természetes, hogy a nő kinyalja a férfi fenekét, csak mert ezt látták a szüleiktől, és ezt a mintát viszik tovább ők is a saját kapcsolataikba, és fel vannak háborodva, ha mások nem értenek velük egyet, hogy ez így helyes. De ilyen a kollégáim és volt kollégáim között is van, többen meglepődtek már azon, amikor meséltem, hogy öcsém tud főzni, és hogy apám is, és hogy a szüleim közösen végzik a házimunkát, és nem csak anyámra hárul az egész még munka mellett.

Már említve volt itt, hogy a gyerekeid életét tennéd tönkre. Ebben van igazság.

Gondolj csak bele, családot alapítasz egy olyan emberrel, aki egyáltalán nem vonz. Te még talán nem vagy annyira idős, hogy egyáltalán ne érdekeljen a szex, szóval 1, max 2 év és már kifelé kacsintgatsz majd. Lehet, hogy már a gyerek(ek) előtt is, de az is lehet, hogy csak utánuk. A férjed majd észreveszi, hogy valami nem oké, és ha legalább alapszinten értelmes, akkor rájön, hogy egyáltalán nem vonzódsz hozzá, és nem is szereted igazán. Te pedig majd megijedsz, főleg a szülés után, hogy egyrészt mi történik veled, kellesz-e még valakinek, vonzó vagy-e, másrészt idegbeteg leszel a gyerek mellett, harmadrészt lesz egy férjed, aki kb. a "gyerek apja" szerepkörbe kényszerül majd melletted. Ebből jönnek a megcsalások, feszültség, veszekedések, majd a válás. És ezt a ti gyerekeitek végig fogják nézni.

Szóval a kérdésre, hogy lehet-e ebből normális kapcsolat, arra az a válasz, hogy biztosan nem. Hosszú távú lehet, de az olyan is lesz. (=rossz)

"A gyerek utáni vágy, ha jelen van (nem minden nőben alakul ki) nem olyan mint a szex utáni vágy, azt el lehet nyomni simán. De az egész élete üres lesz, ha nem lesz gyereke és ő erre vágyik. Semmi más nem fogja egy idő után érdekelni. Ez biológia, így működik a fajfenntartás. Az ő létezésének biológiailag ez az értelme (persze más síkon az élet értelme nem ez, vagy nem csak ez)"

Mert te aztán tudod, hogy milyen a szex utáni vágy nőknél és milyen férfiaknál, nem? Mi vagy te, transznemű vagy hermafrodita? :D

Biológiailag mindkét nem létezésének ez az értelme, de a világ jelenlegi állapotában ez nem csupán önzés, hanem a gyerekkel való kiszúrás is.

A szex utáni vágy bennem is erős, de el tudom nyomni ha muszáj. Mondjuk pont azért váltam el, mert már a szex hiányból volt elegem,de ismerek és beszélgetek sok férfivel, attól, hogy vágynak a szexre, nem csalják meg mind ösztönlény módjára a párjukat, van aki inkább elválik minthogy gerinctelen patkány legyen. Ebből arra következtetek hogy a férfiak is tudnak uralkodni magukon, nemcsak a nők.

De a nő gyermek utáni vágyát akkor sem érted, így értelmetlen a kommented, bocs.