Szakított, de vissza szeretne jönni. Mit csináljak, megbízhatok-e benne ezek után?

Nagyon hosszú sztori lesz, előre is bocs, de kérlek olvassátok végig, teljesen tanácstalan vagyok.

Fél éve járunk a barátommal, minden elég hamar történt, az első együttlét, aztán egy hónap múlva összeköltözés. De valahogy tökéletesnek tűnt, annyira úgy éreztük, hogy összeillünk.

Elég sokat szoktunk veszekedni, ami sokszor az én hibám, mert apróságokon kiborulok.

Tegnap is egy ilyen jelentéktelen hülyeségen balhéztunk össze, jól felhúztam az orrom, és bementem a szobába vasalni.

Utánam jött, leült könnyes szemmel az ágy szélére, és azt mondta, hogy szeret engem, de ez nem "az a szerelem".. rengeteget beszélgettünk erről, közben olyanokat mondott, hogy annyira akarta, hogy szerelem legyen, de nem lett, nem olyan. Egyszer volt egy lány, kb. 6 éve (akivel épp alakulóban volt a kapcsolatuk), őszerinte teljesen hülyét csinált magából ez előtt a lány előtt (akit ráadásul nemrég jegyzett el a haverja, aki korábban elvitte az orra elől). Kérdeztem, hogy ez a baj, szereti még? Azt mondta dehogy is, semmit se érzett mikor megtudta, de akkor, amikor szerette, akkor ő mindenét beleadta ebbe, és ezt "kitaposták" belőle. Volt azóta már pár kapcsolata, és mindig mondogatta magának, hogy nem lehetek szerelmes, nem lehetek szerelmes.

Nálam pedig azt mondta, hogy pont azt mondogatta, hogy nagyon akarja, mert látja, hogy én mennyire szeretem őt, és őt még sosem szerette senki sem ennyire. Kérdeztem, hogy hol helyezne el a kapcsolatai közt, h mennyire szeret? És én csak a második voltam, az után a lány után. Mondom, már nem szereti, csak az érzelem erősségét tekintve. Talán azért van ez, mert sosem jöttek össze?

Nagyon sírtunk közben mindketten, de nem akartam megalázni magam azzal, hogy könyörögjek neki, és mondtam, hogy nagyon fájna nekem az, ha kínokat élne meg mellettem az által, hogy úgy van velem, hogy nem szerelmes belém. Mondta, hogy sose volt mellettem rossz, és néha érezte ugyanazt a szerelmet, mint a másik lány iránt (csak ezekszerint nem mindig, és félek, hogy a veszekedéseink miatt nem mindig), és hogy minden reggel azzal az érzéssel kel fel, hogy meg szeretne ölelni. És hogy nagyon-nagyon nehezére esik, de el kell engem engednie, pedig olyan, mintha egy kötelet engedne el, amin az élete múlik.

Szóval ilyenekről beszélgettünk, de végül abban maradtunk, hogy elmegy. Összeszedte a cuccait, és hazataxizott.

Majd miután hazaért, felhívott, hogy hiányzom neki, és ezt azonnal érezte, amint befeküdt az ágyába. És hogy nagyon nagy marhaságot csinált, és szeretném-e, hogy visszajöjjön. Mondom, szeretnél visszajönni? Azt mondta, igen. Mondtam, hogy én is szeretném.

Aztán reggel is felhívott, hogy hogy aludtam, mondta, hogy ő nagyon rosszat álmodott, és mégegyszer megerősítette, hogy nagy hülyeséget csinált tegnap. Aztán ezt elmondta élőben is.

Azt mondta, én kellek neki, és a terveink, amikről együtt álmodoztunk.

Mit csináljak? Higgyek neki? Lehetséges, hogy ez a hazaköltözés ébresztette rá, hogy szerelmes belém? Félek, hogy elhagy valakiért, akibe egy csapásra beleszeret. Velem még (tudomásom szerint) sose volt ilyen, hogy a barátaim ne lettek volna szerelmesek belém. Meg nálam is így van, hogy a szerelem vagy van, vagy nincs. De hallottam, hogy valakinél kialakul, idővel. Érdemes erre várnom, vagy inkább hagyjuk egymást, még ha beleszakad is a szívem? :(

Kérlek írjatok, nagyon el vagyok keseredve.