Működhet egy erősen vallásos és egy vallását nem gyakorló pár kapcsolata?

Igen, van számos ember, aki felnőttként kezdi el, vagy újrakezdi.

A párkapcsolatban azért nehéz, mert egyikőtök életének alapja a másikkal nem közös... Akkor miben közösködünk?

Ha van kérdésed, Írj!

Persze, ha mind a ketten elfogadjátok a másikat úgy ahogy van és nem akarjátok megváltoztatni.

Ellenkező esetben egy konfliktus forrás lesz és nem fog működni.

Ha kölcsönösen el tudjátok fogadni egymást és tiszteletben tartani a másik nézeteit, értékrendjét, kompromisszumot kötni akkor működhet.

Ha nincs tolerancia és tisztelet, megpróbáljátok a másikat megváltoztatno, akkor idővel egyre sűrübb és élesebb konfliktusok forrása lesz.

Ha a párod elfogadja azt,hogy Te nem gyakorlod a vallást, nem várja el,hogy járj templomba/gyülekezetbe, imádkozz,olvass Bibliát, akkor nincs ezzel gond.

Ha Rád akarja kényszeríteni, amit nagyon nem értek meg, akkor már nagyobb baj van.

Vannak gyerekeitek? Tőlük mit vár el a férjed?

Akkor nem is fogja elfogadni.

Távlati célja az, hogy te is legyél erős hívő.

A gyerekek meg feltétlenül.

Szerintem mindenképp megér egy komoly beszélgetést ez köztetek.

Én tudom magamról hogy elég elfogadó vagyok, megismertem egy vallásos lányt. Én magamról annyit hogy nem hiszek semmilyen vallásban. Nem tudom képes lennék e elfogadni ezt a mindennapokban, nen tudom nála miben nyilvánul meg mindez. De ha ő elfogadná hogy én sosem leszek vallásos, valószínűleg én is elfogadnám hogy ő az.

Ha hajlandó vagy teljes mértékben alávetni magad a keresztényégnek és a gyerekeket is abban nevelni, igen.

Amúgy nem.

Engem exem CSALÁDJA utált ki, mert nem járok templomba, nem érdekel a vallás sem a templomi esküvő. Én milyen kis romlott nő vagyok :D

Aztán mikor már ex is kezdte mondogatni hogy azért menjünk templomba, stb, akkor ki is raktam a szűrét.

Ha nem vagy vallásos, az egy dolog, de ha hívő se, akkor nemigen lesz ebből semmi. Mondjuk a legegyszerűbb dologról is igencsak másként gondolkodtok - mondjuk egy csillagos nyári égbolt.

Én azután tértem vissza a (alsókategóriás) templomlátogató világba, hogy meglett az első gyerek.

Sohasem bánom meg, ha elmegyek, de nincs ilyen rituális kényszer hozzá.