Egy éve udvar (o) lok egy lánnyal, hol kevesebb, hol nagyon durva visszautasítással, gyakran megaláz és ezért visszaütök, keményen (nem fizikaira gondolok), azt mondják, hogy ha szeretném, nem bántanám. Szerintetek?

Akit szeretünk, ahhoz türelmesek és megértőek vagyunk. Ha azt mondja, úgy érzi, nem is szereted igazán, akkor ezért nem vonhatod felelősségre, hiszen az érzések mindig igazak és alapjuk is van. Ha ilyeneket mond, nem hogy letorkolni nem szabadna, de hogy a hibáit hánytorgatni... ez valami hatalmas bunkóságra vall (ne haragudj, de ez a szomorú igazság kívülálló szemszögből). Mellesleg, nem utal arra, hogy őszintén, minden hibájával együtt tudnád őt szeretni később, ez pedig nem túl imponáló egy nőnek sem.

Azt mondom, hagyj neki mozgásteret, kicsit pihentesd a dolgot, és légy gálánsabb egy kicsit. Attól még nem szemét, hogy nem értékeli a hozzáállásodat, bizonyára rossz módszert választasz a szerelmed kifejezésére. Ha végképp sehogyan sem akar sikerülni, hagyd annyiban és nyiss mások felé.

hogy férfiben ennyire ne legyen büszkeség...

előbb légy férfi (ami a hiedelemmel ellentétben nem a szüzesség elvesztésével kezdődik), aztán kezdj lányokkal!