Nem akarok a barátommal lenni egésznap, legalább napközben ne keressen?

Nem szeretek a nap 24 órájában a páromra koncentrálni vagy,hogy mindig valamilyen formában ott legyen velem. Értem ezt úgy,hogy nem szeretek napközben telefonon {messengeren} írogatni. Annak sem örülök,ha minden hívás vagy SMS-ben kell megbeszélni és nem lehet elmondani előre. Ha nagyon fontos valami akkor rendben hívjon vagy én is hívom őt. De amikor egy hét alatt lemegy a pénz a telomról akkor nagyon pipa tudok lenni,mert mindig a barátom miatt nem tudok hívni vagy üzenetet írni. Mondjuk sokkal épp ezért nem is töltöm fel a telómat. Szóval utálom,ha mindig kommunikálni kell és ötvenhatszor megkérdezni,hogy mikor érek rá? Hol vagyok? Meddig leszek X-nél Y-nál? Egy idő után idegesít mivel én ilyeneket nem kérdezek meg hanem tudom,hogy hív ha ráér.

A másik,hogy már a kapcsolatunk elején sem szerettem,ha mindig együtt vagyunk. Pontosabban most is és régebben is az volt,hogy kb minden percemet szeretném vele tölteni,nagyon jól érzem magam ha együtt vagyunk,de később azért ritkán de azért eszembe jut,hogy túl sokat nem kell együtt lennünk, szerintem sokkal több időt lehetnénk másokkal is vagy legalábbis külön és nem mindig csak egymásra fókuszálni. Mivel egy ideje már egy fedél alatt élünk azóta jobban zavar. Úgy érzem mintha csak róla szólna minden és valamiről lemaradok...vagy magam sem tudom. Például amikor azt hallom,hogy a barátaim moziba mennek, másik héten valahol a városban találkoznak vagy kajálnak akkor nekem is mehetnékem lesz,de nem a barátommal. Mert amúgy én amióta vele vagyok étteremben csak vele voltam,büfében is. Moziba szerintem amióta kapcsolatban vagyunk...még sosem mentem úgy,hogy ne jött volna velem a párom. Nyaralni se voltam még nélküle. Sehova nem mentem nélküle. És az én barátaim között van olyan akinek párja van,de nincsenek együtt mindig. Ritkán látom az ismerőseimet,de egy két alkalomtól eltekintve sosem jöttek férfiak és az ilyen alkalmak során az én párom sem jön. De a lényeg,hogy én mindig vele vagyok. Együtt alszunk,tvzünk,egy légtérben vagyunk este reggel délben. Hétvégén is szinte mindig együtt vagyunk. Kivéve mikor más programot csinálunk magunknak. Ő ilyenkor meg edző terembe, haverjaival van,barátokkal találkozik. De neki a haverjai feljönnek hozzánk. Sörözni,dumálni havi 2x 3x kb. Nekem több igényem van a külön töltött időre! Nem akarom,hogy mindenhol velem legyen,vagy keressen, majd este úgy is mindig találkozunk akkor beszélhetünk eleget.

De hogyan lehetne,hogy kevesebbet legyek vele? Amikor olyan elkerülhetetlennek tűnik az,hogy legalább napközben megszűnjünk egymásnak és mindenki magával lenne elfoglalva.