Miért nem érti meg a barátom, hogy csak 5 perc kusst és nyugalmat akarok?

39-40 fokos lázam van esténként. Szedem a lázcsillapítot, borogatás már minden megvolt. Reggelre lemegy a lázam 37-38-ra. Este felmegy. Még mindig lázas vagyok. A fejem fáj, hasogat. Nagyon kegyetlenül. A torkom bevan gyulladva és a mandulám is. Már a fülemre is rá megy lassan,nagyon belenyilal néha a fájdalom. Szóval ramatyul vagyok. Fázom,ráz a hideg egésznap.

A barátommal együtt élek. De ilyenkor a beteg napjaimon nem szeretem ha velem van. Nagyon tehernek érzem,ha körülöttem van,segíteni próbál. Idegesít. Csak csendet akarok,bebújni munka után az ágyba és pihenni. Amióta beteg vagyok veszekedik velem,hogy nem kéne így dolgozni mennem! Nem is gyógyulok így meg. Arra érek haza,hogy rohan hozzám,kérdezi mi volt hogy érzem magam. Kicsit beszélgetünk,de megszoktam kérni (szépen) hogy hagyjon egyedül,egyáltalán nincsen kedvem beszélgetni. Nem mondta eddíg,de megharagudott ezért. Tegnap este amikor aludni jött mellém akkor meg megakart ölelni. Nagyon nem szeretem ha ilyenkor megölel. Rosszul érzem magam,senki értintését nem igénylem. Szóltam neki,hogy most ne bújjon hozzám. Erre felcsattant neki állt velem veszekedni,mert rideg elutasító vagyok stb. Nem értem miért nem ért meg engem. Ő is volt már beteg. És gondoskodtam róla,mert kérte. De volt egy-egy pillanata amikor morogva, rám szólt,hogy hagyjam magára. Nem okozott gondot,tudtam,hogy csak nyügős,beteg nem piszkálom ha egyedül akar lenni. Miért ilyen akkor? Teljesen komolyan áll az egészhez. Nem egy gyerek hisztijét látom. Véresen komolyan gondolja,hogy gáz a viselkedésem stb.

Kérlek,tudtok tanácsot adni,hogy ilyenkor mit lehet csinálni?