Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem hiszi el a barátom, hogy szeretem őt amikor már az egész életem körülötte forog lassan?
Egyre inkább azt érzem, hogy mindig nyomás alatt vagyok a párom feltételezgetései miatt. Már lassan semmilyen férfivel történő interakcióra nem lesz bátorságom, mert úgy is kitalálja, hogy az illető többet akar tőlem, férfiak nem barátkoznak nőkkel.
Azt hittem, hogy amiatt féltékeny, mert nem tulajdonítok neki elég figyelmet. Ezért többet voltam vele mint a barátokkal vagy bárki mással. Olyan is volt, hogy én inkább nem szerveztem programot a hétvégékre, hanem vele akartam tölteni az időmet, így is volt, de előfordult, hogy ő elment a haverokkal sörözni én meg otthon dekkoltam. Az én döntésem volt, nem zavart, hogy elment. Ezzel azt akartam mondani, hogy én mindig hagyok neki kis teret, nem hívogatom őt soha, nem szoktam "zaklatni" ha a barátaival van vagy a munkahelyén. De aztán ha a barátainkkal elmentünk valahova együtt, akkor ne hagyhattam ott a páromat egyedül, nem beszélgettem többet a barátaimmal, mint a párommal, hanem neki tulajdonítottam az időm nagy részét. Simogattam őt vagy csókot adtam neki, ezzel is kifejezve azt, hogy törődöm vele és büszke vagy rá. Nem akarom elhanyagolni. Mondjuk nekem ez sokszor zavaró volt, mert legalább társaságban had legyek mással. Általában így szokott lenni, de később nem hisztizve és kiabálva, de mondjuk egy két héten belül leül mellém és elmondja, hogy rosszul esett neki, hogy rá se bagóztam akkor és akkor. Én próbáltam megváltozni, de gyökeresen nem tudok. Nekem nagyon fontos és értékes ő. Nem hiszem el, hogy ezt nem látja rajtam vagy a tetteimből. Sosem veszekedünk csak vitatkozunk. Megszoktuk ezeket beszélni, de hogy őszínte legyek én inkább csak bólogatok és igazat adok neki, mert nagyon fárasztó, hogy féltékeny. De lehet nem az! Egyszerűen csak azt gondolja, hogy nem szeretem őt annyira mint ő engem? Beszéltem vele arról is, hogy ez lehet önbizalomhiányból ered nála, de nem így van. Szerintem is egészséges önbizalommal rendelkezik, van elég barátja, nagyon társasági ember, nyitott, barátságos, kedves, jóképű. Sokan szeretik őt. Mindenkinek elhiszi ezt. De nekem miért nem? Velem miért van mindig valami baja??
válasza:Amúgy másfél éve vagyunk együtt. Az első évben semmi jelét nem láttam ennek, nem éreztem, hogy baj van. Aztán mostanra már igen. Már próbáltam megváltozni, de azért ez nagyon nehéz!
22N. 28F
válasza:Az a durva, hogy már el is kezdett leépíteni téged, már azt hiszed, te vagy a hibás.
Nagyon fontos, hogy ez az egész miatta van és nem miattad. Ha nem adsz neki okot a féltékenységre, akkor a részedről rendben van a dolog.
Vedd észre, hogy mennyire rossz úton haladsz: elszigetelődsz a barátaidtól, nem beszélgetsz másokkal, az egész életedet alárendeled az ő ostoba önzésének. És most, hogy ez még mindig nem elég, elkezded magadat okolni.
Ne csináld, mert ennek nagyon rossz vége lesz. Ki fog sajátítani és teljesen le fog építeni, és még ígysem leszel soha elég jó.
Soha ne engedd, hogy bárki elszakítson a barátaidtól, családodtól vagy önző módon korlátozzon. Természetesen légy kész a kompromisszumokra, de ne rendeld alá magad teljesen. Ő az, akinek bizalmat kell tanulnia. Ha ez lehetséges.
válasza:A férjem is próbálkozott hasonlóval még a kapcsolatunk elején.
Nem babusgattam, hanem helyretettem. Egyszer mondtam el, hogy lehet, hogy minden férfi csak dugni akar, de ha nem bízik bennem, hogy én hűséges vagyok, akkor hagyjuk egymást békén. Nem adtam okot arra, hogy így viselkedjen velem, a volt barátnője miatt meg had ne én szívjak.
Felfogta.
Azóta is van, hogy féltékeny, látom rajta, de nem pattog fölöslegesen.
válasza: válasza: válasza: válasza:Hasonlo helyzetben vagyok en is.
Attol eltekintve, hogy egyaltalan nem zavar, ha baratnöm masokkal tarsalog vagy fiu barataival tartja a kapcsolatot. Egyreszt megbizok benne, de nem is voltam sosem feltekeny tipus (okom sem volt ra sosem).
De nekem is rosszul esik, ha nem erzem ugy, hogy egy tarsasagi összejövetelkor nem en vagyok neki a legfontosabb. Tisztaban vagyok azzal, hogy mennyire gyerekes, ezert altalaban nem is hozom fel. De attol, hogy felfogom, hogy indokolatlan, meg azt erzem.
Engem is sokan szeretnek, megbecsülnek es tisztelnek. Megis sokszor ugy erzem, hogy amit elertem, vagy ami vagyok, azt inkabb a szerencsenek, mintsem kepessegeimnek köszönhetem. Szerintem, meg legközelebbi barataim sem hinnek el, ha pont en mondanek ilyet, hogy gond van az önertekelesemmel. Pedig lehet, tenyleg ott rejtözik a hiba. Ha magadat nem fogadod el es tudod szeretni, akkor a masik fel erzelmeiben is ketelkedsz. Barmennyire igyekszik is, vagy nem vagy ra vevö vagy ugy erzed, ö csak egy idealizalt kepet lat rolad, aminek nem tudsz megfelelni. Ez frusztral. Ezt a frusztraciot az erzelmileg legközelebb allo emberen vezeted le... ami meg jobban frusztral. Amitöl meginkabb ketelkedsz abban, hogyan is tudna szeretni teged es allando megerösitesre vagysz.
Köszönöm a kerdest, ez engem is elgondolkodtatott.
Szerintem, veled semmi baj nincs. Ketsegkivül nagyon fontos neked a baratod. Elszomorito azt olvasni, hogy magadban keresed a hibat, mert te nem igazan tudsz ezen gyökeresen valtoztatni. A baratod is lehet, hogy nem veszesen zakkant, de türelmet es szeretetet igenyel. Többet, mint amennyit erdemel. Nem tudom, hogyan tudnal abban segiteni neki, mert sajat magat kellene leginkabb szeretgetnie... akarmilyen hülyen hangzik, de a kontextusbol gondolom, erthetö.
válasza: válasza:"már az egész életem körülötte forog lassan"
Ennél nagyobb hibát szinte el se követhetsz egy párkapcsolatban. Állj a sarkadra és fektess le új szabályokat vagy menekülj, mielőtt elmar mindentől és mindenkitől, az ilyen beteg embereknél csak idő kérdése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!