Félek, hogy ha hibázok, nem fog szeretni?

4,5 éve vagyunk együtt, ebből fél éve házasok. Sok mindenen keresztül mentünk együtt, a nullánál is lentebbről kezdtük, mindkettőnknek rengeteg munkája van ebben.

A férjem most végez, már kapott ajánlatokat, jó fizetésre számíthat. Ez a második szakmája, ill már van egy diplomája is.

Én még csak idén kezdtem az egyetemet, mivel korábban anyagilag nem fért bele. (Nem vagyok fizetős, csak nem tehettem meg az első két évben, hogy nem dolgozok 8 órában)

Dolgozom iskola mellett, ez így kitesz egy 40 órás munkahetet, az utazással (napi 3 óra) meg még túl is lépi azt. Mellette ugye a háztartás és a tanulás is ott van.

A legnagyobb nehézségem, hogy nem az anyanyelvemen tanulok, illetve hiányoznak dolgok, mert otthon jártam a gimit, nem külföldön. Két szakot csinálok páhuzamosan, 150 diákból 3-an vagyunk külföldiek, szerintem ezzel mindent elmondtam.

Most lesz az első vizsgaidőszakom és nagyon aggódom. Úgy érzem, nem bírok teljesíteni majd, és kitesznek.

Megpróbáltam erre felkészíteni a férjem, de nem igazán sikerült. A családom ugyanez.

A szüleim nem tudtak kitaníttatni, amióta elköltöztem, nem támogatnak (esküvőre kaptunk pénzt ugyan, de annak költségeit is mi álltuk). Viszont állandóan hallgatom, hogy ez is lediplomázott már, az is, nagy szégyen lesz, ha én nem.

Igen, az ismerőseim az anyanyelvükön, egy szakon, otthon lakva csak az egyetemre koncentrálva ráérősen elvégezték. Így én is eltudnám.

Mindig megkapom, hogy kifogása csak a lusta embernek van, lehet tanulni a vonaton, a megállóban, a metrón, munkahelyen az ebédszünetben, odahaza főzés közben.

De én már néha tényleg úgy érzem, hogy nem bírom.

De félek ekkora csalódást okozni a páromnak, aki mindenképp szerette volna, ha idén kezdek (én csak jövőre akartam)