Ha ezt gondolom akkor nem is lenne értelme egy kapcsolatnak?

Van egy lány akivel régóta beszélgetek, jóba vagyunk, általános iskola óta ismerjük egymást.

Az utóbbi 5 évben ismertük meg egymást közelebbről, de eleinte nem volt a felhőtlen a kapcsolatunk, nem kedveltük egymást (5 éve egy a baráti társaságunk)

Az elmúlt 1 évben lettünk jóba, és beszélgettünk sokat.

Aztán pár hónapja először,majd többször is lefeküdtünk, én pedig kezdtek többet érezni.(eddigi életem során vele volt a legjobb a szex - és bár több lánnyal is voltam együtt, de egyikük iránt sem kezdtem többet érezni akkor is ha nem csak egyszer feküdtünk le)

A baj,hogy ő nagyon elfoglalt, részben azért mert zárkózott, és szeret otthon lenni, de elfoglaltságra hivatkozik, részben pedig valóban sokat dolgozik.

Igazából én is zárkózott vagyok vagyis inkább nehezen nyílok meg, és nehezen engedem magamhoz közel az embereket (nem bízok meg szinte senkiben sem). Eddig 1 barátnőm volt, azzal a kapcsolattal az volt a bajom,hogy keveset találkoztunk, nem tudtam olyan mélyen megismerni ahogy én szerettem volna, ezért megnyílni sem tudtam/mertem előtte annyira hogy megbízzak benne.

Tartok tőle,hogy most is ez lenne, mert nem hiszem,hogy ezzel a lánnyal sokkal többet tudnék találkozni az "életvezetése" miatt.

Bár már így is valamivel jobban megbízom benne mint az előző barátnőmben, de ha valakit közel engedek magamhoz, akkor azzal szeretnék együtt lenni,akár minden percben.(mert annak ellenére,hogy több lánnyal voltam együtt én az a típus vagyok aki 1 nővel letudná élni az életét, nem "hódítani" akarok, csak az igényeimet szeretném kielégíteni, és pár nélkül ennek jelenleg nincs más módja)

A kérdésem,hogy mi tűnhet jobb megoldásnak?

Szerintem minél többet leszünk együtt annál jobban belé fogok szeretni, és csak szenvedni fogok.

Csak azóta érzek többet amióta először lefeküdtünk, amíg csak beszélgettünk nem éreztem többet.

Konkrétan nem beszéltünk erről, de így vagy úgy azt vettem ki,hogy ő nem akar változtatni a munka és egyedül otthonüléses életvitelen.