Szerintetek normális, ha ilyet mondja a férjünk?

Diplomás és vezető beosztású, szóval nem buta.

9-es válaszoló, igen, ezeket érzem, amiket leírtál. Nem most mondta amúgy, még kicsit korábban, de valahogy "elnyomom magamban" és arra gondolok, mennyi jó is van a kapcsolatunkban. De ez nem megy tartósan, azon kapom magam, hogy méregetem magam a másik nőhöz, mivel lehet jobb nálam, az önbizalmam meg szép lassan megsemmisül. :(

A legtöbb hozzászólóval teljesen egyetértek, ezeket érzem én is. ez egyfajta megerősítés számomra, mert a férjemtől azt kaptam, hogy betegesen féltékeny vagyok - amúgy abszolút nem mondanám, hogy így lenne, főleg, hogy évente legalább (vagyis összesen) egy hónapot külföldön tölt munkatársakkal, ilyenkor nem ellenőrizgetem vagy ilyesmi. Igen, voltak megjegyzései, "mennyire szerettem, de elvitte más" stb, ezek is zavartak, de legjobban az említett mondata. A nőről: idősebb, férjemnél 5 évvel, nálam nyolccal. Átlagos külsejű, annyi, hogy nálam sokkal nőiesebb az alakja (én nagyon vékony vagyok). Viszont nem akárki (mint én) hanem nagyon sikeres a munkájában. Iagzából teljesen mindegy melyikünk a szebb, ez nem erről szól, férjemnek a rögeszméje és kész és mivel nem élt vele sosem együtt, így valószínűleg még jobban idealizálja. Az a gáz, hogy annyira akartam hinni, hogy őszintén szeretjük egymást és közben csak egy illúziót kergetek. Igen, valóban vannak nagy szerelmek, főleg, ha az ember már nem húsz éves, több ilyen is van a múltjában. Nekem is volt nagy szerelmem, alig éltem túl a szakítást és vagy két évig gyászoltam magamban, viszont le tudtam zárni és nme vittem bele az emlékét új kapcsolatomba. ezért nem értem, ő miért nem tudja? Mindent megkapok amire csak vágyok, csak mosolyogjak és fogadjam el a dolgokat, jah, még az jutott eszembe, hogy amikor férjemet felelősségre vontam a szavai miatt, még annyit tett hozzá, azt hitte mindent őszintén megbeszélhetünk, hiszen barátok vagyunk. Barátok? :O Na mindegy, muszáj túl tennem magam ezen, nem tudok rajta változtatni.