Szülők vagy kapcsolat, mit válasszak, mit javasoltok ilyen esetben? (részletek lenn)

Mindig is olyan gyerek voltam, aki úgymond függ a szüleitől. Nagyon sok időt töltöttem velük. És valahogy ebből adódóan is alakult úgy hogy fontos a véleményük és nagyon erősen befolyásolja a sajátomat is sőt sokszor már az övükét mondom sajátomként másnak, még akkor is ha pl apával ellenkeztem a dologról.

Korábbi kapcsolatomnál is ugyenez a probléma előkerült, hogy elkezdték kérdezgetni, hogy neked ez a gyerek tetszik? Na hát ezek után találkozásainkkor állandóan ezen gondolkodtam és néztem, hogy hú tényleg milyen az orra stb. Ez a kapcsolat véget is ért, de nem ez miatt vagyis lehet hogy volt hatása, mert egyszerűen nem tudtam megnynílni a fiúnak.

Jelenlegi kapcsolatom 7 hónapja tart. Tényleg szeretem őt és ő is engem, tisztel és teljes mértékben megbízunk egymásban. Szüleim megint elkezdték már a kapcsolat elején, hogy nekik nem tetszik, ugye külsőre. És gondoltam ez mindegy, amíg nem azt mondják hogy unszimpatikus stb. Most karácsonykor itt aludt nálunk illetve én is elmentem velük az ilyenkor náluk szokásos mozizásra. És apunak az volt az első kérdése hogy elege van már ezekből a családi kirándulgatásokból, minek ennyire elkötelezni magamat. Erre nem mondtam semmit mert nagyon megbántott vele és mérges voltam. Az öcsém mondta, hogy apu kérdezte tőle h neki bejön e " ez a gyerek" , meg hogy hogy néz ki... (hozzáteszem, hogy semmi elfogadhatatlan nincs benne, annyi hogy van szakálla ami nagyon nem jön be nekik, meg náluk teljesen más a család jóval mozgalmasabb, beszédesebb,lehet ez se tetszik nekik) Nem tehetek róla de ez nekem nagyon rosszul esik, komolyan gyomorgörcsöm van az egésztől, hogy barátom szülei kedvesen fogadnak elfogadnak minket, hívnak mindenfelé, közbe az enyémek látszatra kedvesek vele csak közbe meg ugye mégse bírják. Most is ezek után már be se merem nekik mondani, hogy hivatalos vagyok szilveszteri bulira hozzájuk. És már bemondtam barátomnak hogy megyek ezek után lemondani nagy bunkóság lenne.. nem tudom mit tegyek :( Szerintetek? Maradjak itthon?

Sőt barátom azt tervezte hogy elvisz Debrenbe egy napra csak így kirándulni egyet ajándékként. És szüleimnek már ez is sok volt, és hallottam anyu mindta hogy most mit tudnánk csinálni, ne engedjem el? Emiatt nem is akarom menni most csak majd később pedig lenne rá idő... Mi a véleményetek erről az ajándékról és az egészről?

Nekem nincsen ilyen nagy baráti köröm, vele tudok egyedül beszélni a dolgaimról és úgy érzem önmagam vagyok mellette. Nem tudom mi lenne ha ő nem lenne, persze lehet hogy jönne más... Ha arról lenne szó, hogy belevisz valami rosszba engem vagy bármi, de semmi ilyenről nincs szó, őket csak a kinézet érdekli. Az a gond, hogy ezt a problémát nem tudom a barátommal megbeszélni mert szüleimet se szeretném lejáratni, és neki is nagyon rosszul esne.

Mit tudtok javasolni? Voltatok már hasonló helyzetben?

Már megfordult a fejemben a szakítás is, de rá gondolni is rossz hogy elvesztem azt az embert aki kiismert engem és támogat, szeret. Erre pont akkor gondoltam amikor családi találkozón nem tudtam hozzászólni a témához, mert olyan dolgokról beszéltek vitatkoztak amiről nálunk nem szokás. Ezt az egyet nehezen viselem kapcsolatunkban, hogy ilyenkor a némát kell játszanom, háttérbe szorulok és barátom inkább családjára figyel mint rám. de talán ezt el lehet viselni, minden család más nem? Vagy ti hogy gondoljátoķ? Emiatt szakítani kéne és akkor a szüleim is megnyugodnának?

És a legszomorúb az egészben, hogy mi hosszú távra tervezünk, házasság gyerekek stb minden szóba került már. És így még elszomorítóbb szüleim hozzáállása. Emiatt megint felmerült bennem hogy tetszik nekem? Ilyen családba szeretnék bekerülni ami egész más mint az itthoni. De közbe meg kisebb nézeteltérésekkel jól megvagyunk. Igaz mindketten a saját igazunkhoz ragaszkodunk, de gondolom ilyen mindenkinél van.

21/L