Azok akik sokáig voltak együtt valakivel és a végén már csak megszokásból voltak együtt, mi volt az amikor azt mondtátok, hogy most vége?

El sem hiszed, kommunikálni kéne talán, nem pedig egy indokot keresni, hogy végre véget vethess a kapcsolatnak.

Döntsd el, hogy mit akarsz, akarsz-e még ezért az egészért küzdeni vagy nem, aztán beszéld meg vele.

Akkor van egy ilyennek vége, mikor az egyikőtök rászánja magát, hogy kimondja, ennek semmi értelme és vessünk neki véget. A legtöbb embernek ehhez kell valami mondvacsinált indok. Főleg ha már beszéltetek róla és semmi nem történt, akkor a következőt ezzel kell indítani, hogy láthatóan nem szakadtok meg a rendbehozatalért, vessünk ennek véget békében.

Csak ugye erre rá kell venni magát egyikőtöknek, ami meg érthetően nehéz.

En ilyen szituban vagyok. Johet egy fiatal szereto vagy egy elettars csere.

Odaig jutottam,h mar nem itelem el azokat,akik szeretot vagy tobb szeretot tartanak vagy egyszerre tobb pasival jarnak vagy lecserelik. Nagymellu,sportos testalkatu nokent biztos lesz vmi valtozas :)

N

Voltam ilyen helyzetben, és még most sem hevertem ki.

Ezen az oldalon töltöttem a tavalyi karácsonyt (is).

Unalmas volt, megszokás volt, vagyis azt hittem.

Sokszor a fejéhez vágtam, hogy unatkozunk.

Egyébként meg egy nagyon stabil, biztos, 10 éves kapcsolat volt.

30 körül voltunk mindketten.

Minden rezdülését ismertem, szavak nélkül értettük egymást, tényleg együtt nőttünk fel.

Közös volt minden.

Furcsa, mert amíg benne voltam, unalmasnak találtam, mert nem tudtunk mindent megtenni, amire vágytunk - anyagi korlátok miatt. Gyűjtögettem, hogy a házat fel tudjuk újítani, hogy előbb-utóbb gyereket vállalhassunk.

Én már 30 elmúltam, igencsak időszerű lett volna, meg hát az összes barátunknak már volt, mindenki kérdezgette, de mi össze sem házasodtunk.

Aztán egyiknap - tavaly karácsony előtt pár héttel - mint derült égből a villámcsapás, összepakolt és elment.

Azt mondta, együl akar lenni, át akarja értékelni a dolgokat, nincs senkije, csak gondolkozni akar.

Fel se fogtam, olyan váratlanul ért. Olyan stabilnak éreztem, olyan biztosnak. Hogy mi együtt fogunk megöregedni.

A baráti társaságban is mindig példa voltunk, hogy mi milyen szépen és jól megvagyunk már hosszú évek óta.

AMikor elment, sokan mondták, hogy nem kommunikáltunk. Nem beszéltük meg a dolgokat, amikor valakinek rosszul esett valami, csak sértődötten a másik fejéhez vágtuk a sérelmeinket.

Ő jönni-menni akart, élni, én meg a házat felújítani. A kettő együtt nem ment.

Bár sokszor unalmasnak tartottam, azért amikor elment, ezernyi közös emlékugrott be, és mégiscsak voltunk száz meg száz helyen. És programokon. Utazgattunk, kirándultunk, elmentünk sok helyre, főleg miután meglett a kocsi. De ő meg inkább ment volna, legalábbis ez volt a duma - utólag.

Csak ha mindig megyünk, wellnessezünk meg étterembe járunk, akkor egy putriban élünk és se egy új konyhabútor, se egy ablakcsere, semmi... hát próbáltunk lavírozni a kettő között, erre is-arra is költeni, és nem hiszem, hogy csak én döntöttem, mert a 10 évünk alatt 3x voltunk tengerparton, 3 szomszédos országban csak kirándulni, emellett az itthoni kirándulóhelyek közül is sok helyre eljutottunk.

Aztán amikor elment, minden tiszta lett, persze nem volt igaz semmi, hogy csak egyedül akar lenni, meg hogy sosem jártunk sehova - egyszerűen jött egy kis rbanc, aki eljátszotta a legjobb barátot, szép lassan kiszedte belőle, hogy mire van szüksége, és ez alapján pont azt adta, amit én nem tudtam. Tehát mégis mehettünk volna többet, és lehet az jobban összekovácsol bennünket, de milyen áron... elment egyik napról a másikra, és itthagyott irgalmatlan sok hitellel. Akkor még szép szavakkal búcsúzott, hogy mindig mellettem lesz, szóljak ha bármire szükségem van, mindenben segíteni fog... mondanom sem kell, itt döglök bele a hitelbe, de ő sehol sincs. Az egészségem tönkrement, néha szükségem lenne segítségre, ami neki semmibe nem kerülne, de nagyon csúnyán reagál.

A hitelt itthagyta, egyedül a kocsit vitte el...érdekes, azt bezzeg nem tudta itthagyni.

Azzal a libával 3 hónapig voltak együtt, sokat utaztak. Hogy miből, ha velem nem sikerült? Amint elment, első dolga volt felvenni egy újabb hitelt. újabb 7 évre. Elutazgatták, a csaj meg sehol sincs. Azóta is szórakozik, él, sokat utazik. Megpróbált visszajönni néhány hónap után, de nem tudtam bízni benne. NAgyon hiányzik a mai napig, de ő a bulizást választotta, pedig 10 év együttlét után már volt egy kis házunk és családról álmodoztunk.

Sokan mondták, úgyis elment volna, ha már lett volna egy kisbabánk. Ma már elhiszem. Az sem tartotta volna itt, hegyszer egy nő így megszédítette.

Ezt azért írtam le, mert ha nálatok is unalomba fulladnak a hétköznapok, akkor ez vár rátok is.

HA nem tudtok leülni megbeszélni, és eldönteni, hogy akarok-e még harcolni ezért, amit eddig együtt elértetek, akkor úgyis ez lesz a vége.

Lehet neki, lehet neked.

Egyáltalán akartok még küzdeni? Csak együtt dönthetitek el, mert ha az egyik hoz egy végső döntést, akkor a másik egyl már semmit sem tehet.

Próbáljatok meg okulni a mások hibáiból. Előttünk nem volt ilyen példa soha, de lehet nem is tud az ember más párkapcsolatából tanulni.De tényleg nem volt ilyen ismerősünkaki ennyire hosszú idő után ilyen hirtelen szakított volna. Soha senki nem mondta nekünk, hogy üljünk le és beszélgessünk. Mi meg annyira megától értetődőnek vettünk mindent, hogy ez így normális, hogy biztos mások is unatkoznak... sőt, igazából még ez is több volt, amit mi elértünk, másokhoz képest, mert mindent önerőnkből értünk el, soha semmi szülői segítséget nem kaptunk egyik oldalról sem. Mondjuk ezért is volt olyan nagy hitelünk...

Szóval azt hittem, meg azt tapasztaltam magam körül, hogy még így is több "életünk" van, mint sok barátunknak, ismerősünknek. 40-50 éves ismerősök irigykedtek a nyaralás után, hogy ők még soha nem jutottak el a tengerpartra. Vagy csak hétvégén fogtuk magunkat, beültünk a kocsiba, és elmentünk egy másik városba csak úgy, fürdőzni, kirándulni.

És mégis, sok hétvégénk telt itthon, unatkozva, a tv előtt ülve. Ilyenkor felvetette, hogy menjünk el egy étterembe, tehát tényleg próbálkozott. De basszus, közben meg lyukas volt a tető és ey csomó hasonló... NEm tudom, ha leülünk akkor és ezeket megbeszéljük, mi lehetett volna másképp.

Ha már eljutottál oda, hogy érzed, hogy ez nem jó, akkor előrébb vagy.

És jóval fiatalabb vagy, mint én.

épj.

Hidd el, előbb-utóbb jönni fog valaki, aki megadja az olyanokat is, amiket otthon nem tudtok megadni egymásnak.

Akkor már lehet késő lesz.

Ha bátor vagy, és van lehetőséged, lépj.

Mikor már csak éltünk egymás mellett, de lényegében "egyedül".

Életm legjobb döntée volt :)