Te mit csinálnálaz alábbi szituációban?

Lehet, hogy pesten nem késő az este 11, de itt felénk már az. Emeleten lakunk, magasan. Akit ismertem szomszédot, már sötét volt náluk.

Azért nem vittem telefont, merttartóm nem volt kézben pedig semmit sem szeretek vinni, zavar. Kulcsot szintén. Elég nagy a kulccsomom, és biztam a páromban.

Én annyira kétségbe estem, hogy leültem a lépcsőre és sírtam. Nem is az hogy kint ragadtam, hanem az érzés, hogy a paromnak ennyire nem számítok, nem is érdekli hogy nem mentem haza. Reménykedtem, hogy lejön utánam néz, de nem jött.

Szerencsére Kb 1 óra múlva jött egy ember és beengedett. Párom bámulta a tv-t. Elintézte annyival hogy nem hallotta. Megvonta a vállát, hogy bejutottal, akkor mi a baj. Végül nagyon összevesztünk, hogy ennyire nem értjük egymást.

Tanultam az esetből.Csináltattam egy külön kulcsot, ami nem zavar a futásban, hogy ne kelljen a nagy csomóról leszedni. És azt is hogy nem bizhatok senkiben, csak magamra számíthatok. De sokszor eszembe jut, hogy mit tehettem volna a sírás helyett, és ha nem jön senki, akkor milyen lelkiállapotban kerülök haza.

Köszi a válaszokat!