Igaza van a páromnak, feleslegesen keltem a pánikot?

Külföldi nagyvárosban élünk, vagyis a várostól fél órára, de mindketten oda járunk be dolgozni.

Ma, amikor már hazafelé tartottam, pont az állomáson voltam, amikor bemondták a hangosbemondóban, biztonsági okokból mindenki hagyja el az állomást a legközelebbi kijáraton.

Erre mindenki pánikolva, kiabálva elkezdett futni, ettől nagyon megijedtem. Nem attól, hogy felszólítottak, nem messze volt a kijárat, kiértem egy perc alatt. Hanem attól a pániktól, amit az emberek arcán láttam.

Amint kiértem és biztonságos távolba kerültem, a sokktól sírva hívtam fel a párom, hogy kiürítették az állomást, most el kell mennem vagy a másikra gyalog, vagy megvárni valahol, ameddig újra megnyitják.

Kicsit le is szidott, hogy ha baj van, nem bőgni kell, hanem cselekedni. Kiértem, jól van, oké, elég lett volna egy SMS, hogy kések mert káosz van.

Bár téves riasztás volt, még mindig bennem van egy kicsi félelem, és újra átélem azt a rémes érzést, amit akkor, amikor láttam a félelmet mások arcán.

Szerinte ha bemondják, akkor már minden rendben, kezelik az ügyet, csak követni kell az utasításokat, és a lehető legközelebb eső kijáraton távozni, kész.

Ha tényleg baj van, azt már csak akkor veszed észre, ha nem figyelmeztet senki, hanem épp melletted lövöldöznek/robbantanak/gyúl ki valami.