Ti hogyan reagálnátok erre a helyzetre? Történhetett köztük valami?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre,kinek milyen reakciója lenne,ha vele történne meg ez....

Párom egyik este nem aludt itthon,az ország másik végébe kellett elutaznia üzleti ügyek miatt. Pont kapóra jött,hogy abban a városban él egy régi ismerőse,,és mondta,hogy akkor náluk aludna,beszélgetnének egy jót,megismerné a nő párját is. (Ezeket mindet tudtam előre,és nem is volt vele gond). Még aznap hívott,hogy odaért,minden rendben van.

Ami furcsa volt: nem kérdezte meg,hogy vele tartanék-e,igaz szombatra már volt fix-kötött programom,de ha egy alkalmat kihagytam volna nem dől össze a világ. (Nem ismerem személyesen a nőt se,a párját se...csak hallottam róluk,amikor mesélt,hogy szoktak beszélgetni)

Másnap hívott,hogy elindult haza,kérdeztem hogy érezte magát,mondta,hogy jól,jót beszélgettek,csak a pasi nem volt ott végül,mert közbe jött neki valami. Ekkor elszakadt nálam a cérna,közöltem,hogy nem erről volt szó....és hogy egyáltalán véggiggondolta-e,hogy ez nekem hogy esik,vagy ha én tenném ezt meg,akkor mit szólna.

Erre nyomdafestéket nem tűrő szavakkal az arcomba vágta,hogy nem .... ment oda.

Ezután megkérdeztem,hogy akkor miért van az,hogy ők is szoktak a mi városunk felé jönni,miért nem ismerem még ezt a nagyon jó barát(nő)jét. Csak annyit válaszolt,hogy keresünk rá alkalmat.

Mondta,úgy érzi ez az egész elmegy bizalmatlanság felé. Kérdezem én,hogy ha ez nem ok arra,hogy bizalmatlanságot váltson ki belőlem akkor mi az???

Azzal védekezett,hogy ő előre megmondta,hogy hová megy,én pedig azt mondtam,hogy nem ebben a formában volt szó a dolgokról.

Nem hinném,hogy történt volna köztük valami,mert amikor hazajött bújt,ölelgetett,és tudom azt,hogy amikor "együtt vagyunk", utána pár napig kicsit tartja a távolságot tőlem.

Nagyon rosszul esett,igazából nem bízom.... nem gondolom,hogy ez a helyzet normális a részéről.

Ugyanakkor én nem nagyon hiszek a férfi-női nagy barátságban.... egy idő után valamelyik érezni kezd.

Volt,hogy ez a nő neki öntötte ki a szívét a nehéz életéről,és a párom vigasztalta...most nem tudom mi történt. Soha nem is fogom már megtudni.

A másik oldala a helyzetnek,talán el kellene fogadnom a helyzetet,lehet valóban véletlenül alakult így.

Nem tudom mivel teszek jót,ha elfogadom vagy ha kifejezem a nemtetszésemet.

Felnőtt emberek vagyunk,mégis úgy érzem a bizalmam darabokban lenne.

Mit gondoltok,hogy álljak hozzá?