Kisebbségi komplexus, mert a párom jobban keres?

A párom jóval idősebb nálam (majdnem 7 évvel) így az életben is sokkal előbbre tart. Van már egy diplomája, illetve két szakmája is.

Nekem csak egy érettségim van, ill majd diplomám lesz, még tanulok.

Bár dolgozom, csak diákmunkám, ő értelemszerűen jobban keres nálam, emiatt mindig rosszul érzem magam, olyan, mintha ő tartana el.

Soha nem nehezményezte ezt, szerette volna, ha ott

is hagyom a munkát, tanuljak, az a dolgom, de ha ennyit sem tudnék hozzátenni az életünkhöz, úgy érezném, nem is nő vagyok, hanem valami kis utánfutó, pótkerék.

Viszont bánt az is, egyedül nem tudnám hozni ezt a színvonalat, amit most ketten még évekig.

Külföldön élünk, ide is csak miatta jutottam ki, ha otthon maradok vidéken, most egyetem helyett valami gyárban állhatnék a szalag mellett, annyira nincsenek arrafelé perspektívák.

Szóval, hogy van hol laknom, van mit ennem, van jövőm, azt egyedül neki köszönhetem.

Emiatt mindig igyekszem nagyon keveset költeni magamra, ritkán veszek ruhát, kozmetikumot, bármit, akkor is olcsóbbat, mint megengedhetném, mert úgy érzem, ha egyedül lennék, nagyon rosszul élnék (idekint el tudnám magam tartani, hisz felsőfokon beszélem a nyelvet plussz az angolt is, illetve van már pár év munkatapasztalatom több munkakörben is), nem lenne esélyem tanulni vagy feljebb lépni.

Szerinte lökött vagyok, de attól még így érzek.

Hogy tudnék átlendülni ezen?

24n, 30F, 4 éve együtt