Voltatok már úgy valakivel együtt, hogy közben szerettetek valakit, akivel nem jött össze?

Történeteket szeretnék. Van egy férfi, akivel nem sikerült, nagyon hiányzik és szeretem, de ő félreismert engem, én meg őt, azt hiszem... Adni akartam magamnak egy esélyt a boldogságra, meg még valakinek, ki viszont megbecsül. Szeretem őt is, de nem úgy, képtelen vagyok rá. Még nagyon friss a dolog, de érzem, nem fog menni így. Viszont a boldogtalanságnak meg az elérhetetlen hajszolásának nincs értelme. Nem tudom feldolgozni, hogy így történt. Az az ember megváltozott, már nem az, akit megszerettem. Olyan ember hiányzik lényegében, aki nemis létezik. (?) Mi ilyenkor a helyes döntés? Ha az eszünkre vagy a szívünkre hallgatunk?