Mit éreztél amikor megtudtad hogy a volt párod/férjed-nek új párja lett?

Az első gondolatom az volt, mit tud az a nő, amit én nem.

Pár hónapig depressziós is voltam emiatt.

Szerencsére nem volt gyerek, ha babával hagy el, én szerintem megőrültem volna, le a kalappal azok előtt, akik így is tudják tartani magukat.

Elmondtam egy imát, köszönetet mondva szűz Máriának, holott ateista vagyok valahol.

Mi 32 évig éltünk együtt, gondolom a kapuzárási pánikja diktálta neki, amit tett. A hitvány utódom / így hívtam a hölgyet, neked is ajánlom, használd, de csak a barátnőid előtt!/nem bírta mellette sokáig, 3 év után kiforgatva az anyagiakból otthagyta. Most ismét keresi az igazit...

Valahol megértelek, együtt kellett volna megélnetek a kisbabával való pillanatokat. Ez most mind a tiéd. Írj naplót az érzelmeidről! Aztán a kicsi, ha megnő add oda neki! Ha nagyon padlón vagy, gondolj arra, micsoda szerencsés nő vagy,hogy most és nem öt év múlva, amikor már még egy bébi van.

Elesni, koronát igazítani, tovább menni! Reggel a fogmosás után a tükör előtt mondd el, míg nem lel rád egy másik hímnemű. -)

A második (és egyben utolsó) exemmel a gusztustalan, unfair játszmái miatt szakítottam, ő bosszúból összejött azzal a minden lében kanál, pszichopata, nárcisztikus manipulátor sráccal, akit világéletemben gyűlöltem. Amikor megláttam őket együtt, elgondolkodtam, hogy két féreg... vagyis két dudás hogyan fog megférni ugyanabban a csárdában, de összetettem a két kezem, ha már így egymásra talált a két elmebeteg, bírják csak ki 50 évig egymás mellett és ne szennyezzék be soha többé más emberek magánéletét, életvitelét, érzelmét, lelki világát, lelki békéjét. Sajnos nem jött össze, pár hónap múlva nagyon csúnyán szakítottak. :(

Amit sajnálok, az leginkább az, hogy külön-külön folytatják örökös átverő hadjárataikat a világban, a srác azóta is lányok tucatjait hülyíti, manipulálja, átveri (egy időben többet is egyszerre), és az exem is ugyanezt csinálja férfiakkal.

Sajnáltam a lányt, őszintén.

Még nem tudja, mit vállalt - ex baráti és családi szintjén is.

Én nem igazán értettem... Annak idején elég lekezelően nyilatkozott a lányról (sose tudna lefeküdni vele, nem vonzódik hozzá...stb), és mindenféle rosszindulat nélkül, de a lányra nézve meg is értettem (nem egy szépségkirálynő, sem arcra, sem alakra). Ellenben annyiból sokkal jobb választás nálam, hogy nem fúrják a haverjai, mint anno engem, mivel tizenx éve a társaság része, így végülis megvannak.

Eleinte voltak rossz érzéseim, féltékeny voltam, dühös, sértett. De idővel találtam nála (számomra) sokkal ideálisabbat, és már az összeköltözést.

Gyerekkel ez sokkal nehezebb lehet, igazából el sem tudom képzelni. Mindenesetre, próbáld meg kizárni őket az életedből, amennyire ez lehetséges, és magaddal, meg a gyerekkel foglalkozni.