Normális, ha ezért nem költök magamra a közösből?

Mindenünk, amink van, nagyrészt a férjemnek köszönhető.

Bár magam is dolgozom, dolgoztam korábban is, mégis ha ő nincs, valahol nyomoroghatnék én is a gyártósor mellett minden valószínűség szerint. Ugyanis neki hála élhetünk normális körülmények között külföldön, odazhaza szegény lányként nem dúskáltam a perspektívákban.

Emiatt sokszor lelkifurdalásom van, sokkal kevesebb dolgot engedek meg magamnak, mint anyagilag tehetném, mert úgy érzem, hiába házasság, meg közös minden, az nem az én pénzem, mert én nem tudok érdemben annyit hozátenni, kevesebbet keresek, mint ő, és ez még pár évig így is marad.

Nem akarok megszokni egy olyan színvonalat, amit nem én értem el, és egy esetleges válás esetén (vagy ne adj isten, nagyobb baj esetén) nem tudnék egyedül fenntartani.

Normális ez?