Szerintetek normális hogy ezeket a dolgokat így gondolom? Vagy tényleg velem van a probléma?

2 éve vagyunk együtt a barátommal.

Sajnos én alapjáraton elég önbizalomhiányos vagyok,és néha igényelném azt,hogy a barátom megdicsérjen. Persze nem kell,hogy agyon ajnározzon,csak néha örülnék,ha mondaná hogy szép vagyok,csinos,stb.

A másik,ami még inkább levesz az önbizalmamból,és ami miatt még inkább az tudatosul bennem,hogy nem tetszem neki,hogy sokszor rámászom,elég egyértelműen tudtára adom,hogy szeretnék valamit,és semmi reakció. Amikor szóváteszem,akkor jön az hogy ő fáradt (oké megértem,napi 11-12 órát dolgozik,és tényleg fárasztó,de nem akarom hogy ez a kapcsolatunkra és a szexuális életünkre rámenjen) és hogy én miért nem tudom megérteni,hogy pihenni akar. Holott ha úgy van meg sem kéne mozdulnia..és legtöbbször nem is teszi,pedig tudja,hogy ha én vagyok felül lehetetlen hogy elmenjek(mondjuk alapból kb az,de ez már megint egy másik történet.. mindent arra fog,hogy hangos az ágyam,és elveszi a kedvét,mert vagy anyám,vagy az ő anyja ott vannak a másik szobában általában. De ha lerakjuk a földre a matracot az úgy nem jó. Sehogy nem jó.) Régen napi többször is szexeltünk,mostanra heti 2 kb. Állandóan mondogatja,hogy mennyire zavarja,hogy nem tudok elmenni,de amikor vége,elmegy,én meg csak vagyok,akkor semmit nem csinál,én próbálok magammal kezdeni valamit,de már ahhoz sincs inkább kedvem és hagyom a fenébe.

Tegnap előhoztam neki ezeket a dolgokat,de egyszerűen nem lehet vele megbeszélni. Amikor mondtam neki,hogy soha nem dicsér,közölte hogy ez hülyeség,nem így van múltkor is megdicsért ekkor meg akkor.(annyi történt,hogy megkérdeztem,hogy áll az egyik ruhám,és mondta,hogy jól,tetszik neki) Magától soha nem jegyzi meg,és ha megkérdezem nyilván nem fog leszólni.

Nem lehet vele megértetni,hogy nincsen igaza,csak a saját hülyeségét magyarázza,pedig semmi valóságalapja nincsen.

Én megértem,hogy sok gonddal jár a munka,elfárad nap végére stb,de annyira érzem hogy már nem olyan a kapcsolatunk mint régen,ő pedig olyan felületes,semmit nem lehet vele megbeszélni mert nem gondol bele az én nézőpontomba,és minden úgy tökéletes ahogy ő gondolja és ahogyan ő csinálja. Soha nem mondott nekem még olyat,hogy oké igazad van akkor ezen megpróbálok változtatni stb..

Emelett pedig nagyon szeretem,és tudom hogy ő is szeret engem,azt mindig elmondja,ölelget puszilgat,de hiányzik hogy kicsit "romantikusabb" legyen,de nem akarom ráerőltetni sem,mert ha tudom hogy azért csinálja,és nem szívből jön az már nem ugyan olyan.

Hogyan tudnám vele megbeszélni? Ha felhozom akkor vagy azt mondja hogy ezt már ezerszer elmondtad,és nem így van,vagy nem mondd rá semmit. Abszolút nem vesz komolyan.