Férjemtől egy doboz csokit, és egy ezer ft-os parfümöt kaptam születésnapomra, egy használt ajándékzacskóban?

#49

Felesleges ez a vergődés. A kérdező leírta, hogy nem az ajándékra fordított pénzzel van baja, hanem azzal, hogy ez tipikusan last minute kosárba górt ajándék, amit maximum a 10 éve látott nagynénédnek veszel, hogy ne érje szó a ház elejét.

En tőlem te egy nagy tányér loszart kaptál volna, te.....****** halatlan erdekember!

Orulj hogy gondolt rad, nem felejtette el, nem mindegy mit vesz? Lehet hogy nem tudta mit vegyen, lehet utolsó pillanatba jutott eszébe ami nem baj, bárcsak látnád hogy en hogy tudok örülni egy szal rózsanak is vagy egy csokinak..mert en nemis azt nézem mit kapok hanem hog valaki gondolt ram..van hogy meg is hatodok egy szal viragtol is..

de te nagyon érzéketlen ember vagy!

Ertem oke

De szerintem neked nem is az ajándékkal van bajod leginkabb hanem a kapcsolatoddal, ugye?!

​Addig örülj, míg van, akitől bármi ajándékot kapj, míg vannak körülötted, aki még számon tartják, hogy ünnepek alkalmából ​

​felkeressenek, képen nyomjanak egy ​csokimaszatos ​puszival, átadják őszinte jókívánságaikat, ​így, vagy úgy, de ​köszöntsenek​ !​​

Sokaknak ezerszerte több rokonuk, egyéb retyerutyájuk, ​de azok csak akkor hajlandók felismerni az illetőt, vagy tudni róla, amikor jó nagy ívben el akarják kerülni. ​

És sajnos, sokuk okkal, vagy már ​epe​keserű tapasztalat után cselekszenek így​, sokszor nem csak a közöny okolható.​

Szóval ​szerintem ne aggodalmaskodj: (még) nincs min.

​Ha nem tud​ta​d megbeszélni a férjeddel, mit szeretnél, mid nincs meg még, minek és mennyinek örülnél, akkor semmi sírnivalód : töröld le a könnyeidet.

Engem is baromira bántana, ha tesco gazdaságos​ pótcselekvés​t kapnék, viszont én bizonyosan soha nem fogok ilyesmit kapni.

És nem csupán azért, mert listát írtam, hogy ​minimum ​ezt-vagy azt kérek​. ​ Ismernek annyira, hogy engem ​mindennél ​jobban

bántana, ha olyan tanácstalanságban hagynám őket, hogy később még ők szégyenkeznének, ha látnák a képemen,

hogy citromba haraptam​, ezért nem​ tudom a figyelmességüket​,​ törődésüket értékelni.

"​Nálu​nk ilyen veszély" nem fenyeget​, a "prevenció" mifelénk nevelési sajátosság. Példaadással is tanítható és tanulható...és nem csupán egész kicsi gyermekkortól.

(Csak szólok: hátha lesz közös utódotok is...annak pedig "gyerekszobája")

Mifelénk olyan elfogadhatatlan, sokakat riasztó "szokásaink" vannak, hogy pl. szóbaállunk egymással, higgadtan megbeszélünk dolgokat, nem csak a magunk véleménye létezik, de meghallgatunk ellenvéleményeket is...ilyen és hasonló események tarkítják a mindennapjainkat.

Durva, ugye, modernkori rettenet? Lehet, a szivárványszín libsi érában már mindez valóságos perverziónak számít: én mindenesetre élvezem ezt a sokakat "megbotránkoztató" életmódot. Egy kéretlen tipp tőlem: nem muszáj minden mellett elrohanni, néhány próbát megér! Ha másért nem, hát azért, mert mindenképpen KIFIZETŐDŐ vállalkozás : [link] ​/

Láthatját​ok​, erősen visszamaradott maradtam atéren, ahol az ilyen ​"válaszra váró" emberekkel kéne keservesen együtt zokogni, vagy ​a ValóVilág nívóján ​a férjüket szapulni, hogy ​"jujjdenagyonmennyirefujj! ​"​

De képzeld el, hogyan éreznéd magad, ha a férjed tett volna ki hasonló tartalmat rólad ide, vagy a fácséra!

Vagy jól haza sem ment volna, hanem záróráig valamelyik késdobálóban ivott volna az egészségedre?

Összetörnél és napokig sírnál? Vagy "amiről nem tudunk, az nem fáj" / nem is létezik? Vagy megfelelő lenne akár válóoknak is, amiért nem neked szól előbb, ha valami nem gömbölyű ?

K​edves kérdező, ​kérlek, ​nézd el​ nekem​, ha az egész sztoriból kb. az jön le, hogy

​1.) ​gyermekkorodban vagy nem kaptál szüleidtől, rokonaidtól, ismerőseidtől, a nyuszitól és a Télapótól és a ​többi potenciális statisztikai adatként számontartott embertől​ ajándékot, tehát

"​a ​lemaradást" így és most próbálod "behozni".

Illetve épp ellenkezőleg:

​2.) k​ilóra elhalmoztak félmilliós cuccokkal, hogy lépni és levegőt venni sem tudtál a sok ajándéktól, most pedig alapból elvárod és hiányolod a "régi nívót", tehát

"​ a l​​emaradást" így és most próbálod "behozni".

Igenis, mindig ​, ​mindenkor legyél önérzetes és igényes, de ​a​míg szóba nem állsz és dirkekt-vagy indirekt módon nem "egyeztetsz" a férjeddel és bárkivel, a​kitől a későbbiekben

anyagi értelemben vett ajándékot is elvársz, addig kár ​érted is, ​a könnyeidért​ is​.

Legyél annyira igényes MAGADDAL SZEMBEN IS, hogy felérd : nem mindenki tudja első blikkre kiolvasni a kedvese, felesége ,

kedvenc ódalbordácskája ​két szíp csillagszemibű, vizelettye színibű, mi az aktuális (s)óhaj​, és minimum milyen magas árfolyamon.

E​llenben ŐT IS boldoggá tennéd azzal, ha kedvesen t​udatnád, megosztanád vele, hányadán vagy vele.

Ő tudná, mennyi azévben a szülinapi kamatos kamat, te tudnád, lesz-e rá aranyfedezet. Át ne ess a ló hasa alatt, mert ha előbb-utóbb mindent pénzben mérsz, kisemmized...önmagadat....

És ami a legnagyobb veszteséged lesz: otthon se tudsz kinél együttérzést, megértést találni és a neten se lesz kit égetni, másokat okolni. Mindig a szeretet és az egymásrahangoltság legyen a zsinórmérték, akkor panaszaid közben sem felejted el, hogy "AMI NEM ÖL MEG, AZ MEGERŐSÍT!"

​Kisebbítene tán az ünnepi örömödön, ha az ajándékozónak meglenne a bizonyossága afelöl, hogy olyasmit adott neked, aminek te is igazán örülsz​? Ne félj szeretetet, figyelmet, törődést adni, nem attól válsz esetlegesen sebezhetőbbé!

"Adj", ha másért nem, hát azért, mert minél többet adsz, annál gazdagabbá válsz te is. ,,Kapni jó, de adni még jobb”​ : tedd helyre az értékítéleted, nem csak a te törött szívednek-lelkednek tesz az jót​!

​Vagy vezess​é​ ​"kockás ​füzetben​"​ ​számadást​, ​ki​re ​mit k​őt​ötté, pazarótá ​te, ​oszt ​azok mennyiér a​t​tak ​érte​! Kalkulájjá csak, ​legyé praktikus, húzgá​jjad a strigulákat.​ Úgy maj tunni fogod, jövő​b​e kire nem k​ő ​egy centet​ ​se k​ő​t​e​ni. Elég lesz a rossz hírit...a zintérnyeten.

Csakhogy az ilyen "grátisz"akciók sokszor kontraproduktívak!

Most ne azon gyötörd magad, ezévben mit kaptál, mennyiért és milyen csomagolásban.

Inkább vedd pozitívumnak, hogy míg múlt évben--ha jól értem-- még egy köszöntésféle puszi öleléssel se járt, addig ezévben már próbálkozott. Támogasd a továbbiakban őt, add meg az esélyt magadnak is arra, hogy rájöjj: azért kaptad azt és úgy, amit, mert egy "nemtörődöm bunkó", vagy mert gondolata se volt, mit tegyen és hogyan.

Ne szívd mellre az ezévi történetet (főleg ne ok nélkül).

Gyanakodj, hátha nem kizárólag az ő készülékében van a hiba.

Bízz mindkettőtök evolúciójában: próbáljátok együtt eltalálni, ő milyen ajándékot szeretne majd a szülinapjára, és azt hogyan ünneplitek meg! :) Hidd el, abból többet okul, mint ha csak a durcidat, mártírarcodat látja.

Nekem az jön még le nekem ebből a sztoriból, hogy néhány fiú és férfi előbb vont le tanulságot a​ 6 oldalnyi ​kommentből,

mint sok nőtársuk. ​N​​éhány​, m​ások kárán okulni képes előbb kapott infót, tapasztalatot, ​mit tegyenek és mit ne,

ha ​ilyen ​​értékrendű emberhez, hasonló ​szituhoz, ajándékozási alkalomhoz ér a kapcsolatuk​. ​

És ha ez valóban így van, akkor néhány el kéne gondolkodni néhány nőnek, asszonynak, anyának, anyósnak,

szeretőnek...és stb. hogy tükör az önkritikához biztosan a "szegényebb" háztartásokban is "akad".

( akinek nem inge... )

​ https://www.youtube.com/watch?v=AzQbg56QMG0

​K​edves Kérdező!

​Mindig találj kapaszkodót​, ha csak a magad módján akkor úgy: pénzben számíthatót!

Ha névnapodra pl. a fentebbi ​ajándékot kapná​d​ "c​sak​" és ​ez rosszul esne, méltóságodon alulinak találnád, akkor vígasztaljon az a tudat, hogy szép Magyarhonban a széleslevelű változat (Campanula latifolia​) nem csupán VÉDETT, de egyedenként 100.000 (százezer) Ft! ​

Kedves "Többiek" !

​KÖSZÖNÖM SZÉPEN, hogy "veletek lehettem".

[link] :

Ilyen egyszerű! :)

Igaz, a csoki elfogyott....de azért üdv és pusza minden ajándékozottnak és ajándékozónak: Legyetek jók, ha tudtok! :)