6 éves kapcsolatban sok probléma, sok tanácsra lenne szükségem?

Párommal 6 éve vagyunk együtt megszakítások nélkül. Sosem volt harmadik fél a kapcsolatunkban, nem élünk együtt, ő az anyjának a nyakán és másik városban kollégiumban lakok mert csinálom az egyetemet. A problémám az volna, hogy jelenlegi állapot szerint a páromnak nem tetszik a külsőm, pontosabban a hasam. Nem vagyok duci, attól még messze állok. Ebből kifolyólag, hogy a hasam nem tetszik neki folyton rajtam viccelődik, hogy így a hasam meg úgy a hasam, nem kapok enni, kevesebbet kéne egyek, mozogjak, fogdossa hogy milyen hájas meg este már ne egyek, hasonlók... Sorolhatnám. A következő. Nem akar velem albérletbe menni, mert hát szegény anyja meg nekem nincs is biztos munkám meg biztos el sem tudnám vezetni a háztartást. Elég szarul esett, de ha így gondolja, hát így gondolja. Nem adtam rá okot. Nincsen hozzám egy jó szava se, az, hogy kiszolgáljam természetesnek tűnik neki. Ha nem kennék neki reggel egy szelet kenyeret, inkább nem enne. Csak a mértékek érzékeltetése miatt írtam ezt le. Azt várja, hogy költözzek oda hozzá meg az anyjához (itt már nem számít hogy ott abba a városba nem is lenne munkám, de mindegy is), de persze én mindenki számára nyilván való okból nem akarok. Igen, az anyjával nem akarok együtt élni. Mivel engem még a szüleim tartanak el, így természetes hogy besegítek itthon is. Neki ez nem tetszik. Ahogy az sem, hogy néha napján eljárok leltározni, mert hát ő féltékeny.. Jelentkeztem fesztiválra pultos munkára, nos neki ez sem tetszik mivel neki ez egyenlő azzal a pultossal aki egy kocsmában pultos, és igen, hát az a szerencsétlen kénytelen ott ülni a vendégek közt. DE egy fesztiválon egyébként ez ugye nem így megy, nem kell sokat magyarázzam. Nem mondja hogy csinos vagyok, szép a szemem (vagy bármi más ami esetleg tetszik neki rajtam), tetszik neki ahogy hordom a hajam, vagy bármi nemű kedves dolgot, amit általában egy nő bókként kaphat. Olyan szinten féltékeny, hogy a telefonom ellenőrizgetni akarja, beleolvasni az üzeneteimbe és ha elmegyek valahova egy kicsit csinosabban felöltözve, hogy akkor hány pasi bámult meg. Számonkéri, hogy ha elmegyek apukámmal vagy anyukámmal valahova, akkor nekem ugyan mi dolgom volt vele. Ha nem veszem fel egyszer a telefont már jön azzal, hogy én leszarom meg én viszem bele a depressziójába és mindemellett nem is támogatom. Ja és fenyeget, hogy de elkezdi újra szedni a nyugtatóit amit a depressziójára kapott. Olyan ruhákat akar rám kényszeríteni, amiben bohócnak érezném magam és amiket nem is hordtam. Mert szerinte az nőies. Holott én mindig munkás ruhában vagy melegítőben látom őt. És ha fel van hozva a téma, hogy amúgy nem én vagyok a pasi hogy mindig én hívjam fel meg menjek hozzá, akkor azt kapom, hogy hát 6 évvel ezelőtt mit megtett ő én értem.. Magyarul érjem be azzal, amikor ő udvarolt nekem. Mert már azon a szakaszon túlvagyunk és annak vége. Szerinte. Nem járunk el sehova sem. Szó szerint. Sosem voltunk strandon, közös nyaraláson sem. Moziban voltunk együtt utoljára valamikor márciusban. Annyi. Egyetlen egyszer amikor voltunk nyaralni akkor is az anyjával meg a pasijával mentünk. Tehát nem volt valami romantikus, hogy egy pillanatra sem lehettünk kettesben. Annyi időm nem volt, hogy egyedül elszívjak egy szál cigit. Rémes volt, annyi biztos.Na jó, hát le tudnám még ennek a sztorinak sokszorosát is írni. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Különben amikor ezeket a dolgokat elmondtam neki, annyi volt a véleménye, hogy nincs igazam. A kérdésem a következő: maradjak, illetve ne maradjak vele? Ígéri, hogy meg fog változni, de nekem rohadtul elegem van az egészből. Mi legyen? Köszi!

22/L