Szerintetek megtetszett a páromnak a haverom barátnője?

#2 Kétlem, hogy 1 szót is komolyan vennél belőle, de bemásolom neked ide egy privát levelezésem egy darabját. Rólam szól és én írtam.

A féltékenység "semmire nem jó, hacsak arra nem, hogy remek eszközévé válhat egymás lelkének a legyilkolására.

Aki menni akar, azt nem állítja meg ez sem, sőt még lök is rajta egy nagyot véleményem szerint.

Nekem minta szüleim vannak. Soha nem voltak itthon durva érzelmi zsarolások és játszmázások. Az első két komoly kapcsolatommal kezdve lassan épült fel bennem egy teljesen fals logika, a másodiknak a végén már óriási veszekedések és egymás kölcsönös fojtogatása váltogatták egymást.

A megsértődés már beváltható kreditté vált. Az lett az uralkodó filozófia, hogy hol haraphatok még egy kicsit ki magamnak a másik életéből? Ahelyett, hogy hozzátennénk egymáséhoz. 4 évig éltem ebben, előkerült kés is, folyt vér is. Szóval heves lángon égettük a gáztartály falát, amin ültünk. (nyugi, azért jól van mindenki)

Mert abban azóta biztos vagyok, hogy a szerelem az pontosan minden, ami nem ez volt.

Szakítás után embert sem akartam látni a másik nemből, úgy jó 1 évig. Hosszas gondolkozással igyekeztem helyre rakosgatni a világom darabjait, mint a padlóra hullott, törött cserépedény maradványait. Hamar rájöttem azonban, hogy ez már nem lehet ugyanaz a forma, alapvetően hibás volt az addigi modell, amiben működni és működtetni próbáltam.

Alapvető igazságokat próbáltam ekkor újra fogalmazni magamban, immár korábbi énem kötöttségeitől mentesen, szabadabban. Ugye, amit le is írtál, hogy a féltékenység nem a szerelem jele, sokkal inkább az ego túlműködéséé, vagy éppen annak kóros hiányából fakadó kompenzációra tett kísérletéé.

A bizalmat ingyen adom, pontosan ezért hívják bizalomnak és nem a "bizonyított lojalitásért járó jóhiszeműségnek" mondjuk.

A bizalom nem is tudás, hanem hit alapú és ezzel mutatom ki a kapcsolatunkba vetett hitemet, és az elköteleződésemet.

Persze rettenetesen szar érzés, ha pofára ejtenek ennek ellenére, de ezt a kockázatot vállalni KELL egy jó kapcsolat reményéért és százsorosan megtérülhet.

És ez nem naivitás. Naivitás inkább azt feltételezni, hogy enélkül létezhet szerelem vagy kiegyensúlyozott játszmáktól mentes kapcsolat."

Vond le magadnak a következtetést, hogy miért tettem az első állításom.

Nem olvastam végig a 3-as kisregényét, de sztem fa*szság ahogy van.

Válaszolva a kérdésre:

Én nem vagyok épp féltékeny típus, de a jelek miatt, amiket megadtál, jó ha odafigyelsz a barátodra. Nem vonnám le azért egyből azt a következtetést, hogy akarna is valamit a lánytól, mert szimplán lehet tényleg érdekesnek tartja csak.. De ha többször meg is nézte pl, azért az kicsit többre utal, mint sima haveri szimpátia.

(Mondjuk még ebben sincs feltétlenül rossz, mert ha csak megnézi, nincs semmi, de ha tényleg tetszik és úgy akar vele közelebbről megismerkedni, az nem szép dolog, mivel párja van-te. Féltékenység ide-vagy oda..)