Milyen érzés olyan kapcsolatban lenni, ahol nem vagy szerelmes, csak úgy elvagy vele, amíg nem jön jobb?

Borzasztó. Részemről minden jó volt a kapcsolatban, csak nem szerettem. Ő szeretett. Minden működött,de nem vártam, hogy találkozzak vele, nem érdekelt, ha mesélt magáról, nem indított be a jelenlétével, nem szerettem hozzábújni. Egy évig próbálkoztam jól érezni magam a kapcsolatban, ahol szépen bántak velem, mindig kedvesen szóltak hozzám, gyakran volt orgazmusom, nem voltak viták, nem volt féltékenység, szép és jól öltözött volt, közös terveink voltak, hasonló életet szerettünk volna, mindenben egyetértettünk.

Tiszta stressz volt az életem, minden nap nyomasztott, de húztam a dolgot, mert mikor jön össze még egy ilyen mindenben ideális pasi.

Soha az életben nem jövök össze egy férfival azért, mert mellette a társadalom és a belénknevelt elvek szerint szép életünk lehetne.

Szükségem van a vitákra, a veszekedésekre, a szélsőségesebb érzelmekre, egy ellentétes véleményre, egy kevés bizonytalanságra, arra a bizonyos szikrára/kémiára, hogy jól érezzem magam.

Mondanám, hogy a szüleim rossz házassága miatt ez az otthonról hozott önkéntelen sablonom, de úgyis tudja mindenki..

Változtatni próbáltam, nem ment.