Ti mit tennétek, ha kapcsolatban lennétek, de jönne egy olyan valaki a képbe akire mindig is vágytatok?

Rohadt szar egy helyzet..

Egyébként jó lenne még jobban megismerni a másikat: félre ne érts, nem azért, mert oda-vissza vagyok tőle néhány behatás után, hanem mert ha valóban így érzek, szeretném kideríteni, hogy csak a fantáziám képe ez róla, vagy valóban olyan, amilyennek gondolom..

A esetben ha jobban megismerem, elomlik az idilli kép, és ennyi. B esetben rájövök,, hogy valóban ő olyan számomra, akivel lelkileg is nagyon passzolunk és sok a közös bennük.

NA az utóbbi az elég sza*r eset, mert akkor mérlegelsz, hogy a párod, vagy az ővele szeretnéd megpróbálni hosszú távon.

C nehezítés,

Hogy csak hogy még bonyolultabb legyen, ott vannak a körülmények is, hogy ha pl nincs esélyed jobban megismerni a másikat, akkor a kis fejedben mozog egy ideig állandóan, hogy milyen lehet...

D, Még bónusz, hogy ő is párkapcsolatban van, így meg vagytok lőve ilyen téren eleve a nyitás/ismerkedés terén, mint 2 nyomi..

Igen, nyilvánvalóan én most nem elméletről beszélek sajnos. :/ Az élet egy nagy irónia.

N

Kizárt. A párommal - bár vannak súrlódások -, de ismerjk egymást, szeretjük, becsüljük a másikat. A szex fenomenális, egyenrangú partnerekként élünk, és hagyjuk élni a másikat.

Akire vágyok, lehet egy beképzelt, akit nem ismerek. És kösz, nem rúgom fel a remek kapcsolatomat eyg idegenért.

28n

Én voltam ilyen helyzetben.

2 éves, megszokott kapcsolatban voltam a párommal amikor bejött a képbe egy régi, gyerekkori ismerősöm, aki már akkor is olyan szerelmes volt belém (kicsik voltunk és én megijedtem az érzéseitől :D kb. 10-11 évesek lehettünk, szóval akkor elutasítottam).

És elkezdte izgatni a fantáziám. Szép lassan bekúszott a gondolataim közé, egyre gyakrabban. De akkor már a párommal folyton vitáztam, nem volt már minden oké közöttünk, szóval érzelmileg nyitott voltam, viszont ha ez a srác nincs, akkor nem tudok arra a kapcsolatra pontot tenni, mert nem engedett volna el. Így, hogy látja hogy van más, így talán nyomatékosabb a szakításunk. Ja és a legfontosabb: nem bántam meg! Én nem csalódtam :))

Nézd, egy bizonyos koron túl az ember már mérlegelni is szokott, nem csak a far_ka után megy.

Szóval ha alapvetően nem egy rossz kapcsolatban tartózkodik, akkor nem fog váltani, csak mert elfogta a hűha-érzés.

Azt hiszem párom találkozott a kamaszkori szerelmével. Beszélgettek, de nem feltétlen akart a gyerekkori szereleme összejönni vele.

Amikor hazajött kb annyit mondott, hogy nem érti hogy tudott évekig szerelmes lenni egy ilyen hát hogy is írjam, érzéketlen/öncélú emberbe.

Szerintem persze mindenkinek meglegyezgeti egy ilyen az egóját, de! ha jó a kapcsolatod valahogy mégis arra jutsz, hogy a párod kell, nem más. Ha viszont igazi érzelmeket kezdesz el táplálni, akkor komoly baj volt a régi kapcsolatoddal...