Mit kezdjek a barátommal, hogy kevésbé legyen "szerencsétlen"?

Előre vetítem hogy szeretem, sose találnék olyat, akivel jobban passzolnék. Érdeklődési körben, intelligenciában, humorban messze ver akárkit, a személ,iségének ez a része nagyon mrgfogott. Óràkig tudok vele olyan dolgokról beszélni, mint senki mással. Emellett rendkívül odaadó, kiváló az ágyban, szóval így nincs benne hiba. Jól is néz ki, az én mércém szerint. Legalábbis amikor először megláttam elegánsan, öltönyben, kifejezetten arra gondoltam hogy egész jó. Magas, sportos is. Kicsit koordinálatlan, de ez inkább aranyos.

De sajnos túl sok időnként. Úgy értem túlzottan szeret, túlzottan oda van értem, azt se tudom miért. Folyton mindent ki akar fizetni, virágot hoz, sütit stb... Igen óriási, hogy elhalmoz minden jóval, de úgy érzem emiatt hogy valahogy tartozom neki. És mondhatok neki bármit, szerinte ez a normàlis és eddig csak bunkókkal volt dolgom. Ami hozzà képest igaz, de eskü nekem erre nincs szükségem. Igazából mindig, mindenütt a legtöbbet akarja adni nekem, az ágyban is pl. Állati élmény vele, már amikor nem kérdezgeti, hogy ugye nem fáj. Én azt akarom engedje el magát, és igen, legyen "bunkóbb". Inkább hülyüljön el velem, időnként túl nyálas számomra. Nemvagyok egy romantikus lélek na. Fiúsabb lány vagyok belsőre.

Az életben is kicsit bizonytalan, nem egy dominàns, hatàrozott férfi benyomàsàt kelti. Nem tud dühös lenni, igazából mondhatok neki bármit. " papucs". Mindig az én vágyam lesi, és nem akarom, de akaratlanul is úgy érzem kihasználom. De nekem nem kell papucs! Kérlek, valaki mondja ez változhat. Fiatalok vagyunk, szeretem őt.