Gáz ha felmegyek ismerőseim lakására, és eltitkolom a párom elöl? Félek attól, amit mondana rám.

:) Jól elvagy.

Ha nem csinálsz semmi rosszat, akkor miért gondolod azt, hogy olyat mondana rád, ami nem szép? Talán mert te is tudod, hogy egy normális nő nem mászkál fel más pasik lakására? :) Te mit éreznél, ha a párod más nők lakására járna fel?

Elárulok egy titkot: Ha nem akarsz semmit egy pasitól, akkor nem mész fel a lakására - annyi helyen lehet még dumálni. Ha meg megteszed, akkor jogosan mondja rád azt a párod, amit gondolsz, mert hiába nem fekszel le vele, attól még felmentél, és nem rajtad múlt, hogy nem történt semmi... Ilyen egyszerű.

Gáz, mert elhallgatod és magadnak generálsz problémát FELESLEGESEN, mert nem is tudod hogy reagálna a párod, mert meg sem kérdezted!

Ideje lenne mondjuk leülni, elmondani és pl megismertetni a fiú ismerőseiddel, hogy akkor mindenki nyugodt lélekkel tudjon élni és BIZNI a másikban. Te a fejedben elkönyvelted kapásból a párod egy féltékeny, bizalmatlan alaknak, holott fogalmad sincs róla. Ez szerintem gázabb.

Igen, gáz. Ha tiszta a lelkiismereted, akkor nincs miért titkolóznod. Ha pedig általános példa, hogy alaptalanul féltékenykedik a párod, akkor inkább a kapcsolatot kellene nagyon erősen átgondolni.

Első válaszoló - "Ha nem akarsz semmit egy pasitól, akkor nem mész fel a lakására" - azért ez így eléggé sarkított és ilyen formában nettó baromság. Nekem 2 férfibarátom van, mindkettővel több, mint 10 éve vagyunk barátok. Amikor egy városban laktunk, akkor is néha valamelyikünkél zenéltünk, filmet néztünk vagy beszélgettünk, akár ketten, akár nagyobb baráti körben, nincs abban az égvilágon semmi. Most már csak ritkán tudunk találkozni, ilyenkor is előfordul, hogy inkább lógunk egy kicsit valamelyiküknél, minthogy elmenjünk valahová. Mindkét barátom látogatott már meg és olyankor nálunk is aludt, a férjem ismeri és kedveli őket. Eszembe se jutott volna ezt eltitkolni a férjem elől, tudom, hogy nem csinál belőle ügyet, mert megbízik bennem, soha nem adtam neki okot arra, hogy ez ne így legyen. Barátokról van szó, nincs semmi különbség, hogy milyen nemű az illető, akinek a lakásán találkozunk, a barátnőim lakására ugyanúgy felmegyek. Én is megbízom benne mellesleg, nem zavar fordított helyzetben sem a dolog, soha nem is zavart, nem látok benne problémát.

Egyetértek az #5-ös hozzászólóval, az #1-es hozzászólás nagyon sarkitott.

Ennyi erővel akkor én nem mehetnék fel a párom legjobb barátjához sem, ami meg pléne nevetséges kategória lenne, hogy akarnánk bármit is egymástól.

Régen volt egy haveri köröm, melybe tartozott egy abszolút csak haversrác, akinél sokszor ott időztem. Mikor webkamerázott a barátnőjével, és úgy írogattak, mindig négykézláb mentem ki a szobából, hogy a kamera ne lásson meg.

Nekem általános iskola óta inkább fiú "barátaim" voltak, mert a lányokkal sosem értettem meg magam.

De azt megértettem, hogy jobb, ha inkább titkoljuk, ha ott vagyok, mert a barátnő ezt nem tudná megérteni, és csak balhé lenne.

Tényleg nem volt ezekben az ott időzésekben semmi, csak eléggé szerettem nem itthon lenni, ahol a légkör a mai napig rossz... és nagyjából ők voltak az első haveri köröm is, azóta sem volt ilyen, hogy valakihez bandázni tudjak átmenni, már nincsenek barátaim, szétszéledtek mindenfelé.

Kiírtam egy kérdést, amikor a barátom kettesben töltött egy estét a havercsajával a csaj lakásán, kb. mindenki azt írta, hogy hagyjam ott a barátom, mert 100%, hogy megcsalt engem.

Én megbeszéltem vele, hogy nekem rosszulesett, és legközelebb mutasson be akármelyik havercsajának és lehetőleg nyilvános helyen találkozzanak. Ha ilyen kompromisszumra kész vagy, meg ELŐRE SZÓLSZ róla a párodnak, nem lehet gond. Ha viszont utólag derül ki, és egyértelműen titkoltad, én kib...nálak, mint macskát szarni, mert velem te ne szórakozz. Minden épeszű embernek a megcsalás jutna először eszébe.