"A gyűlöletet és a szerelmet sokszor csak egy hajszál választja el" - ezzel egyetértetek?

Párszor már előfordult velem, hogy egyszerre éreztem azt hogy szeretem, akarom, de utálom is a páromat, és elakarom felejteni. Ez általában akkor szokott lenni, ha összeveszünk, vagy megharagszom rá. Aztán mindig elmúlik, és tudom hogy nagyon-nagyon szeretem és csak ő kell.

Tegnap bukkantam rá erre az "idézetre" és igaznak is találtam, meg nem is.

Szerintem ugyanis akit tiszta szívből szeret az ember, azt utálni nem tudja, csak akkor, ha már nem szereti.

Ti hogy vagytok ezzel?