Normális dolog, hogy ezt elviselem?

Van egy barátom ő 32 én 28. 9 hónapja vagyunk és élünk együtt (a szüleitől kapott panelben) . Eddig a fizetése 80-90 ezer ft volt, az enyém több. A kapcsolatunk elején szinte mindig én fizettem ha mentünk valahova, pár hónapig tűrtem is majd szóvá tettem. Most eljutottunk odáig, hogy kitalálta papíron vezessük a kiadásokat. (az utolsó 100 ft felét is felvezeti a papírra ha valahol ő fizetett) Mosok, főzök, takarítok rá, soha nem kapok tőle semmit, nem visz el sehova de ezt már megszoktam. Nemrég volt a névnapom és tudtam, hogy nincs pénze , mondtam nem kérek semmit. (Azért meglepiből egy csokinak örültem volna, de az se) Én folyamatosan munkák után kutakodom, de rajta nem látom, hogy változtatni szeretne, vagy nézelődne a hirdetések között. Kényelmes, 10-12 órákat alszik (ha hagynám még többet is tudna). Lányok ti ezt el tudnátok viselni? Ne értsen félre senki, nem az anyagiak érdekelnek. De szerintem elég időt és lehetőséget adtam neki, kezd betelni a pohár. Nekem fontossá válik lassan a családalapitás, mégis, hogy tudnék így számítani rá? Egy férfi azért próbáljon már meg valamilyen szintű anyagi biztonságot teremteni. :(