Van eletterasam es bele szerettem másba, szerintetek el tudom felejteni úgy hogy benne maradok a jelenlegi kapcsolatban?

Ha szeretnéd a jelenlegit, nem szerettél volna bele másba.

Inkább felejtsd el azt, akivel vagy és kezdj új életet egy negyedik féllel. Mert a 3.-al csak fellángolás.

Hány évesek vagytok?Mióta vagytok együtt?A másik férdit mióta ismered?(Kicsit több informacio nem ártana)

Nem biztos,hogy fellángolas...egyáltalán nem.Ha tényleg beleszerettél az újba,akkor szakits a jelenlegi pároddal,mert már nem szereted őt.

Ne pocsékold az idődet olyanra akit nem szeretsz.

Olyan szép idilli, rózsaszínhabosbabos szivárványos ez a világ, de komolyan! Itt mindenki szerelmes. Állandóan! Mindenkibe.

Egyébként ettől az uuuunalomig elcsépelt ostoba bullshittől "Ha szeretnéd, nem szerettél volna bele másba" dumától már öklendezve fordulok le sokszor a székről.

Basszus, volt nálatok egyáltalán olyan, hogy évekig vagytok valakivel, és mondjuk (csak) őt "szeretitek"? Vagy ez a megoldás, hogy körjátékszerűen, 5-7-10 év múlva ha jön Pista, és megmozdul a bugyidban/gagyádban valami, akkor húúú, szerelmes vagyok, és megyek az újba. Aztán megint és később újra.

Mert hát az a szerelem, mindig az új... Jól mondom? Há' hogyne mondanám jól, hisz most írtátok. :)

"Basszus, volt nálatok egyáltalán olyan, hogy évekig vagytok valakivel, és mondjuk (csak) őt "szeretitek"? "

Képzeld nekem igen.8 éve vagyok együtt feleségemmel.

Ezalatt az idő alatt senki mást nem szerettem csak őt.

Szóval van ilyen,hidd el.Ha másba beleszeretsz egy kapcsolat közben akkor ott mar gondok vannak.

33/F

Igen, el tudod felejteni, úgy, hogy benne maradsz a jelenlegi kapcsolatodban. Úgy is el tudod, hogy nem maradsz benne. Azaz független. A másik kérdés ami bennem felmerült, hogy érdemes-e egyáltalán a jelenlegiben maradnod, függetlenül attól hogy azt a másikat el akarod-e felejten vagy sem... #3-as válaszoló érdekeset írt. Ha középszerű magánéletet akarsz, kövesd a tanácsát. Ha a legjobbat, akkor ne.

33F

Dehát nem szereted a párod...akkor minek akarsz vele együtt lenni????

Nőj fell és lépj.

Azt mondod,hogy egyébként nem akarnád elfelejteni az új fickót...tehát akarsz tőle valamit.

A te életed ,te döntöd el.Ha maradni akarsz ebben ami most van,akkor maradj a pároddal.

Én nem tenném!!!!

A sok okos válaszoló, aki párról párra ugrik amint megjelenik egy "új szerelem", remélem tudja, hogy ezt az érzést csak hormonok okozzák amik legfeljebb pár évig termelődnek. Legfeljebb! Sőt, akár két ember irányába is tudunk termelni ilyen hormont.

Ha a kérdező ezt átvészeli, akkor pedig ugyanolyan boldog kapcsolata lesz, ha nem boldogabb. Szóval igen, kérdező, el tudod felejteni, csak idő kell.

3-as vagyok

"Basszus, volt nálatok egyáltalán olyan, hogy évekig vagytok valakivel, és mondjuk (csak) őt "szeretitek"? " "

Valójában ez ironikus kérdésnek szántam, nem őszinte kinyilatkoztatásnak. :)) Magyarul ezt pont azokra az emberekre értettem, akik könnyen "szerelembe esnek".

Mert lehet, hogy nincs igazam,- viszont én ebben hiszek- hogy igenis, pl. egy 20-25 éves házasságban már nem éppen csak a "szerelemről" van szó. HAnem inkább úgy mondom, hogy többről. És nekem ne mondjátok, hogy ha egy 10-15 éves házasság alatt jön egy fellángolás(vagy nevezd szerelemnek-, bár megjegyzem ahogy más is írta, és talán én is utaltam rá, ezek hormonok: égős sorban biológiai lények vagyunk, hormonok által irányítva többé-kevésbé, de emberi mivoltunknál fogva ezeken azért lehet uralkodni HA AKARUNK).

NA de visszatérve: Szóval szerintem, egy pl 20 éves házasságban, ha előjön egy ilyen érzés, és amúgy egy jó kapcsolatod van, igenis én butaságnak tartanám eldobni csak amiatt az érzés miatt. Főleg azért nem, mert nem gondolom, hogy a szerelem egy állandó dolog, aminek 1. -életed végéig égnie kell, vagy égni fog( nálam ilyen pl nincs, de nem húzom rá más emberekre, mert mások vagyunk, lehet, hogy te képes vagy rá, én nem hiszem, de ettől még tudok szeretni)

2. azt sem gondolom, hogy olyan létezik, hogy pl 22 éves korodik mondjuk 3szor voltál szerelmes, 23 évesen összejössz a feleségeddel/férjeddel, és azt képzeled, hogy utána más soha többé rajta kívül nem bukkanhat fel más irányába halálodig ilyen.. Szerintem előjöhet. DE mivel ember vagy, így te döntesz igen.

3. Szerintem a sírig tartó szerelem/szereted az nem elsősorban hormonok és a lángoló szerelem" kérdése, hanem az a te döntésed. Én ebben hiszek, hogy ez ezen is múlik: eldmntöd, hogy te szereted a párodat, és akkor szeresd is minden nap, és mutasd is ki, magyarul tegyél is érte... NE engedd, hogy belefészkelje más a fejedbe magát. Mert nyilván ha ezen kezd el rugúzni az agyad és te hagyod és folytatod, akkor meg csodálkozol.

ÉS akkor jön az, hogy hát már nem is szeretem úgy, a másik viszont érdekes.

Inkább ez vágyódás (!) megjegyzem, ez számomra nem szerelem, ne haragudj. Számomra akkor szerelem valami, ha a másikkal együtt csinálom/töltöm, különben csak vágyódás. Vagy nevezd plátói szerelemnek, ami megint csak 90%-ban a saját kis illúziód kivetítése, és mint már mondtam, vágyódás. Ha együtt vagy vele és úgy érzed jól magad vele, nem csak beleképzelsz, na majd akkor mondhatod, hogy ez szerelem. Addig nem tudhatod.

Lehet, hogy középszerű és boldogtalan életem lesz,

de jobb szeretnék kitartani a párom mellett akkor is, amikor mondjuk nem érzek szenvedélyes szerelmet, hanem mélyebb kötődést, ragaszkodást, szereteted.

Nem mondtam, hogy ez a jó megoldás. De én korántsem vagyok abban biztos, hogy a hormonok utáni ugrálás a boldog és hosszú kapcsolat titka.

Mellesleg te honnan tudod, hogy én, mint ember mit tapasztalok/érzek, és mi van, ha az más, mint amit és ahogy te érzel és tapasztalsz? Ha nekem volt már fellángolásom a kapcsolatom közben, akkor nekem szakítanom kellett volna? Miért is? ÉS mi van, ha az a fellángolás egy nagyon rossz személy iránt volt, de szerencsére én ésszel gondolkozom? Hm?

Jövök egy kis gyakorlati példával:

A te logikád szerint akkor nekem szakítanom kellett volna a párommal, és összejönni egy beteges hazudozóval( és ki tudja még miylen baja van/volt), mert éreztem iránta is erősebb érzelmeket?

Akkor én most boldogtalan leszek, mert (bár idővel), de végül ezt tudatosan legyűrtem magamban ( senki nem tudott róla soha, még ő maga sem)? Mostanra meg áldom is az eszem.

Hagyjuk már.

Nem biológia ösztönlények vagyunk, hanem képes vagy gondolkodni is, a szerelemben is tudsz dönteni. A párkapcsolaton belül is döntesz bizony minden nap, hogy táplálod e a szerelmet vagy sem. ( Akár a párod iránt, vagy a másik iránt.)

Én bizony nem lettem volna boldogabb, ha az aktuális "érzéseimre" hallgatok. ÉS annak meg kimondottan örülök, hogy kitartottam ekkor is a párom mellett.

Persze nem mondom, hogy ez a jó és ezt kell követni, ahogy azt sem, hogy így lesz valaki boldog. El tudja mindenki dönteni, mit akar: kilépni vagy maradni.

De mint mondtam, azt sem hiszem, hogy ilyenkor mindig a szakítás a megoldás és az új kapcsolat.

Az élet nem fekete-fehér.

Utolsó vagyok

Egyénként még érdekességképpen:,

Minap olvastam egy másik kérdést, ahol 30 éves férfi készül otthagyni az élettársát, akivel 9 éve vannak együtt (még nincs gyerek és házasság, de már tervezték azt is, hogy itt az idő rá).

Na, ott a kérdező KONKRÉTAN le is írta már az elején, hogy:

- beleszeretett közben másba, ami már több hónapja tart, és a szexet is vele képzeli el, azóta a párjával sem izgatja úgy fel a dolog, és rá gondol sokszor, rajta jár az esze, nem a párján

- hót unalmas az életük mert semmit nem csinálnak, nincsenek programok, nem csinálnak semmit, a másik nem is akar

- konkrétan leírta, hogy nem szerelmes már, mint pl az elején, és azt is, hogy ő ennél többre vágyik.

Többen meg elhordták mindennek, amiért szakítani akar (pont ilyenkor), és pont azzal jöttek sorban egymás után, hogy hát az új is ide jut pár éven belül, meg a szerelem elmúlik stbstb. ( Pedig egyértelműen lejött, hogy a kérdező már el is döntötte, bár még vacillált kicsit)

Az az érdekes, hogy itt pl pont én írtam az elsők között, hogy akkor valószínűleg szakítson, mert ez pl már elég rossz helyzet. Ráadásul már a gyerektervezés szempontjából is inkább most, mint később, és még talán ideje is lesz a nőnek is 30+ évesen rá.

Van, amikor már jobb kiszállni, amikor már nem is ragaszkodsz/kötődsz úgy a párodhoz. Ezt mindenki érzi.