Önző lennék, ha a barátom szórja a pénzt, csak "rám" nem?

Én egyetemista vagyok, ő dolgozik, szóval én alkalmi munkákat szoktam vállalni, de minden költségemet a szüleim fizetik, igazából neki is nagyon sok mindent, de azért neki van egy állása, amiből nem sok pénzt ugyan, de keres. Folyton megy a hiszti, hogy nincs pénze, meg utálja, hogy a szülei fizetik neki a rezsijét, mert nem tudja magától fizetni. Nem járunk el sehova, mert neki nincs rá pénze. Ritkán elmegyünk ebédelni, akkor általában ő szokott fizetni, de volt már, hogy én. Ugyanakkor mindenféle hülyeségre képes több tízezer forintokat elszórni, most is rendelt valamit a gépéhez, ami igazából nem volt szükséges, mert eddig is megvolt nélküle, de a fizetésének a fele ráment, és nem ez az első eset. És nem az a bajom, ha költ arra amit szeretne, de akkor ha úgymond "rám" kéne költenie, pl egy nyaralás, utazás (természetesen felezve), vagy akár egy mozi vagy virág, akkor arra már nincs keret. Pedig én már annyi mindent néztem, hogy belföldön pár napra, egy hétvégére alig pár ezer forintból el lehetne menni, de nem. És akkor jön a mártírkodás, hogy milyen rossz élete van, hogy ennyit sem tud produkálni.

Nekem vannak nagy igényeim, és paraszt vagyok, ha nem tudok őszintén örülni, ha vesz egy kis kütyüt 50-60 ezerért?