Ha valaki nem akar közös kasszán lenni a párjával, az nem szereti őt?

Szerintem a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz. Van, aki jobban szereti maga kezelni a pénzügyeit, más meg jobban szeret mindenen osztozni a párjával. Ez független attól, hogy mennyire szereti. Én pl. ismerek olyanokat, akik közös kasszán vannak, de nem igazán szeretik egymást.

Így van, semmi köze kettőnek egymáshoz, én sem fogok közös kasszázni.

Mondjuk mi még barátommal nem vagyunk kereső emberek, de megbeszéltük, hogyha majd dolgozunk és összeköltözünk akkor se leszünk közös kasszán. Persze albérlet, rezsi felesben, de többit butaságnak tartom. Nekem is szükségem van dolgokra, meg neki is, szerintem ezt mindenki fizesse külön. Persze ha egyikünk majd kevesebbet keresne akkor biztos nem lesz egyikünk se zsugori. Ha majd elmegyünk egyszer-egyszer valahova azt is úgy szoktuk fizetni hogy egyszer ő, egyszer én, szerintem ez is így marad majd. Házasság után meg szerintem teljesen mindegy ki mit és mennyit fizet, mert akkor már közös a pénz, még ha nem is kötjük egymás orrára hogy ki mit vett (nem gondolok nagy dolgokra, pl a nők sok kozmetikai terméket használnak, szerintem az ilyet felesleges bejelenteni)

Soha nem lennék közös kasszán senkivel sem, még ha fülig szerelmes is lennék sem.

Szerintem nem arról van szó, hogy nem szereti, de nem bízik benne és a kapcsolatuk jövőjében, és/vagy a pénzét jobban szereti. Minden más esetben a közös kassza-közös cél alapvető. Ugyanannyit dolgozik mindenki a pénzéért időben, és annak a mértéke sem feltétlenül függ össze, hogy ki mennyire keményen küzd az adott fizetésért, mennyire stresszes a munkája. Sok diplomás, aki évekig keményen tanult és szenvedett keres keveset, pedig a tudása egyébként rohadtul értékes, míg informatikusként pl egyetem sem feltétlenül kell, ha megtanultál valami programnyelven magabiztosan és jól dolgozni, már kezdőként is lazán megkeresed egy átlagos orvos fizetésének dupláját. Szóval nem feltétlenül igazságos mindig felezgetni, és ha párkapcsolatban vagytok, megosztjátok a lakásotokat, ágyatokat, testeteket, szíveteket, gondolataitokat, MINDENETEKET, akkor miért a pénz az, ami kimarad? Az miért ér többet, mint az együtt töltött minőségi idő mondjuk? Na meg ha gyereket vállalnak, azt sem lehet külön kasszáról csinálni. Vagy hogy, egyik nap ez, másik nap az veszi neki a pelenkát? És amikor az anya (vagy apa) otthon van GYES-en és tulajdonképpen kiesik a fizetése, akkor is elvárja azért a lakáshitel meg a rezsi felét tőle a másik? Hogy, ha nem tudott félrerakni, mert tegyük fel, ő az a fél, aki kevesebbet keres, és addig is mindenét odaadta, hogy a teljes költségek felét kifizesse? Szóval nem, a külön kassza a randizgatás elején még lehet hogy fair és igazságos, de később, idővel már (szerintem) fenntarthatatlanná válik.