Mit tegyek, ha úgy érzem, már nem szeretem a barátom, de nem tudom eltartani magam? 20L

Szerintem én leszek a te embered.

Hasonló helyzetben vagyok, én dolgozom, párom is, együtt élünk.

Ellátom a háztartást is rendesen, takarítok, mosok, főzök, emellett igénylem a társaságát, hogy beszélgessünk, együtt legyünk esténként, amikor hazaérünk. Helyette csak játszik, most is éppen. Szóltam neki, hogy szeretném kicsit, ha megkapnám tőle is a törődést, amit én adok neki, de lesz*r. Nem igaz, hogy nem igényli ő is az együtt töltött időt. Emellett ő is művelt a hátam mögött nem kellemes dolgokat, amik számomra eléggé rosszul estek. És rosszul esik ez is, hogy ma is főztem, sütöttem, mostam rá és inkább játszik, mint idebújjon. Én is gondolkodtam szakításon, mert lassan kiábrándulok belőle, de valahol mégis könny szökik az én a szemembe is, kedves kérdező, mivel én igényelném a társaságát.

24L

Ne saját albit keress,hanem valakivel együtt.

Simán meg lehet oldani,diákmelókra többet fizetnek,mint rendesen.

50 évesen meg nem fogsz kelleni semmire se egy 20-30 évesnek.

..

Nos, lehetőségeid, ha nem is végtelen, de számosak!

Először is albit nem muszáj egyedül fenntartani. Az ismerőseim nagyja mind megosztja a lakást. Legjobb fiúbarátaim 6-an laknak egy 2 félszobás lakásban. Lányoknak is van ilyen.

A kaució sem szent. Mi pl amikor felköltöztünk a párommal, havi részletben fizettük ki 10esével.

Fel kell menni albis oldalra, facebook csoportba, kiírni, hogy mi van, és úgyis lesz aki érdeklődik utánad.

A párod nehezen engeded el, mert olyan mint egy jól bevált ruhadarab. Már rongyos, már használhatatlan, de a régi szép emlékek... hát most ideje lecserélni a lelki ruhatárad, és mindig eszedbe idézni minden negatív dolgot. Te megtettél mindent, ő nem nyitott felét. A kapcsolat meghalt, egyedül maradtál benne.

Keress egy albit, csomó lányalbi van ahol hiányzik egy ember.

És ami a legfontosabb: kapcsolatrendszert kiépíteni. Akár szaktársakkal, akár a lakásszomszédokkal. A lényeg, hogy legyen társaság akivel néha eljársz szórakozni. Ez az elején melós lesz, de megéri. Legyen egy-két ember akit érdekel mi van veled, akikkel elmehetsz néha hülyülni. Én depresszióra hajlamos egyén vagyok. Azért próbáltam barátokat keresni és ápolni velük a kapcsolatot, mert segítenek önmagam maradni, talpra állni. Csak az, hogy vannak az életemben, hogy együtt vagyunk néha, segít hogy ne arra gondoljak, hogy a bánatom elássam a fenébe. És ne az önsajnálat mocsarába vergődjek. Igen fárasztó néha időt szánni rájuk. Sokszor van, hogy nincs kedvem, beülni kávézni, elmenni a társasklubba, vagy felugrani hozzájuk. De megteszem. Mert szükségem van arra, hogy nem maradjak egyedül, ne gubózzak be.

Szóval melegen ajánlom, hogy pár embert szerezz magad mellé, akikre számíthatsz. Mert sokat számít az is, hogy valakivel csak elbeszélgetsz semmiségekről egy forró kávé mellet.

Keresel diákmelot, összeszedsz odacsapodsz harmadik csajnak valakik mellé és költözöl.

Ebböl csak te jöhetsz ki rosszzl, nem függhetsz ennyire mástol. Mi van, ha rád un és kidob?

Ne pazaroljatok már éveket az életetekből ilyen alakokra! A pasi nem törődik veletek, de ti se törődtök saját magatokkal! Hiányzik a törődés, együtt ötlött idő, de saját magatoktól veszitek el a lehetőségét, hogy ez meglegyen, hiszen ezek a hapsik már sosem fognak tisztelni titeket! Ahogy a többiek írták, fel kell szívni magatokat, nagy levegő, és fejest ugrani... szoba keresés, plussz munkák, barátok... és higgyétek el, jönni fog olyan férfi, aki mellett boldogok lehettek. De ha meg se adjátok az esélyt rá, akkor nem jogos a panaszkodás...

Gyerünk!!!

26L