SOS! Szerintetek reménykedjek még?

#1 : én annyira nem irigylem magam, sose voltam moletteb, pont jó átlagos alakom volt, de már a barátaim is mondják hogy nagyon sokat fogytam és ez már nem egeszséges

#2 : próbálok kikapcsolni, de elég nehéz...folyton agyalok hogy milesz ha ez így marad :(

Az ő részéről, az volt a probléma hogy nem úgy láttam el a házimunkát, miután odaköltöztünk anyóshoz ahogy az kell. Mikor külön éltünk egy szava nem volt hogy vezetem a háztartást, de az anyósomnál nem tudtam érvényesülni, nemtudtam otthon érezni magam. Ha elmosogattam például az anyósom újra elmosogatott utánam (ő nagyon tisztaság mániás)

Részemről az volt a probléma hogy szinte minden második nap lent volt a kocsmába a haverokkal. Nem azt mondom hogy soha ne találkozzon velük de én meg emiatt hisztiztem sokat hogy ha egyből hívják a haverok ő ugrik. Oda menekült inkább mert hogy itthon ugyis csak a veszekedés megy...aztán ő se változtatott a dolgokon mert ô azt látta énse változtatok és énse törtem magam mert azt láttam hogy ő se töri magát...