Mennyi volt a leghosszabb idő, míg túltettétek magatokat egy szerelmi csalódáson?

9 év:

32 N

Nem érdekelt többé senki, minden fiú olyan szürke és unalmas volt hozzá képest. Gyereket se akartam többé, és férjet se. Amikor lett valakim, az is csak azért, mert rám szállt a srác.

29 évesen lettem újra szerelmes - sajnos.

Ma regisztráltam és azért jöttem fel, hogy szétröhögjem az agyamat a sok baromságon, amiket itt irkálnak egyesek. De most ehhez hozzá kell szólnom...

Sokan vannak úgy, hogy szinte élvezik ezt az állapotot. Ami nem igaz, csupán nem is nagyon akarnak rajta változtatni. Pedig ebben dől el igazán a dolog. De én is hónapokat szenvedtem. Nem érte, hanem inkább miatta. Jó sok hónapot. Ilyenkor az emberek legalább 5x elmondják közben, hogy most... igen, most tért vissza igazán belém az élet. De amíg nem lesz más, vagy mások, még ha nem olyan komoly, akkor nem fog. Belém egy szinte egy éjszakás kaland (még utána találkoztunk) hozta vissza belém az életet és az önbecsülésem és rádöbbentett, hogy mennyi jó nő van még a világon. Azóta élek. Más nők lefoglalják az efféle gondolataimat. Addig hónapokig nem volt szinte semmi, most pedig bármerre megyek, mindenhol összeismerkedek valakivel. Legyen az buli, vagy akár egy buszmegálló. Nagyon kevés a normális csaj, azoknak meg általában vagy van valakijük, vagy éppen most szakítottak néhány éves kapcsolat után és maguk alatt vannak. De én bizakodó vagyok és nagy számok törvénye alapján találok valami csajt komolyabb kapcsolatra is. Mert hát... amíg az igazit keresem, jól érezhetem magam az esélyesekkel is :-D. Na meg az egyetlen állat az ember, aki nincs tisztában azzal, hogy az életben az egyik legfontosabb dolgunk élvezni azt... Amúgy tudnék adni 1-2 tippet, hogy hogy tedd túl magad rajta... önbizalom, stb... de ha gondolod, akkor írj és vegyél fel msn-re engem is.